Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)

kön: Dorozsma (1719) és Kistelek (1776). Mindkét telepítéssel más nagytájról való népeiéinek — Dorozsmára jászok, palócok, Kistelekre szlovákok és németek — is kerültek tájunkra, de hatásuk a telepesközségek települési és építészeti képén nem mutatható ki.

1 A legújabb korban három falu bontakozott ki tájunkon. Sándorfalva telepítése (1879) a földesúri falutelepítés klasszikus példája, annak jellegzetes gazdasági-társadalmi hátterével és következményeivel. Eredetileg az árvízkárosult Algyő lakosainak letelepítésére ajánlott föl Pallavicini Sándor 300 kat. hold homokhátságot, de mivel az algyőiek többsége ragaszkodott „ősi" lakóhelyéhez, a házhely-osztást meghirdették az egész monarchiában. Föld és ház nélküli szegényparasztok, törpebirtokosok viszonylag rövid idő alatt megülték a kimért 597 házhelyet. Túlnyomó többségük a környékről, a vizsgált tájról származott. Ötömös és Mérges pusztának a századfordulón történt eladása révén sűrű tanyahálózat bontakozott ki, de mindkét pusztán néhány utcás zárt településmag is létesült — elsősorban tőke nélküli, a pusztamérgesi szőlőtelepeken munkaalkalmat találó szegényparasztok letelepedésével. Létezett azután a Pallavicini uradalom területén egy ún. „eszmei község", Sövényháza, amelyet 1870-ben szerveztek ilyen közigazgatási egységgé — anélkül, hogy a sövényházi kastély, vagy a közeli major körül bármiféle települési csomósodás keletkezett volna. Településtörténeti és közigazgatási furcsaság, hogy az uradalmi birtokon, a Baksi szöllőhen uayanakkor létrejött egy több utcás falu, amelynek 1910-ben 936 lakosa volt, de az eszmei község külterületi lakott helyének számított — akárcsak a határban szétszórt majorok.

2 Bemutattuk a századforduló óta Szeged és Kiskundorozsma határában bontakozó tanyaközpont-csírák alakulásának összetevőit. Bár századunk közepe felé a falusodás spontán hatóerői több helyen erősödtek, tájunk két legnagyobb tanyás településének határából csak vizsgálataink végpontján, közvetlenül a tanácsrendszer szervezése (1950) előtt, illetve azzal egy időben létesültek önálló közigazgatású tanyaközségek, amelyek kialakulásának és fejlődésének körülményei önálló kutatást érdemelnek.

3 A tanyás településforma vizsgálatában igyekeztünk az utóbbi években is gazdagodó településtörténeti és néprajzi szakirodalom által kimunkált szempontokat hasznosítani. A tanyák kialakulását illetően figyeltünk arra, milyen tulajdonú (birtoklású) földeken, milyen jogi és használati feltételek mellett létesültek. E tekintetben a tanyásodásnak több változatát mutattuk be, melyeket összegezésül szükségesnek tartunk rendszerezni : 1. A korai szállások, majd a tanyák magán birtoklása földeken keletkeztek Szeged szabad királyi város és Dorozsma szabad jogállású kiskun mezőváros határában —- egészen a közlegelők felosztásáig. Az egyéni birtoklású földeket a tanyakialakulás alapvető feltételeként ismeri a 1 A Kistelekre települt szlovák és német családok — a környékről származó magyarokhoz hasonlóan •— nem sokkal a letelepülés után tanyát építettek és onnan művelték földjeiket. A Dorozsmára települt jászok 18. század eleji települési viszonyai még további vizsgálatot igényelnek. r 2 A magyar szent korona országainak 1910. évi népszámlálása. Első rész. M. Stat. Közi. Új sor. 42. Bp. 1912. 540—541. Sövényházának nem volt falumagja, ezért nevezték „eszmei község"-nek. A népszámláláskor legnépesebb „lakott helye" a Baksi szöllő, mely településnéprajzi szemszögből falunak tekinthető: több utcás település, melynek elemi népiskolája, imaháza, szatócsboltja, csendőrőrse is volt. 3 A Szeged környéki tanyaközpontok, majd önálló közigazgatású tanyaközségek 1949—1950 utáni fejlődése külön feldolgozást kíván. Ehhez anyagot nyújt JUHÁSZ ANTAL: Rúzsa. (Tanyaközség a volt szegedi határban). Tiszatáj, 1969. 6. 512— 529. 224