Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)

lakótereket, udvarokat, mint a 19—20. századi szegedi, dorozsmai, kisteleki gazdatanyákon. 3. A tanyai kisparaszt házatáján ugyanazok az épületek találhatók meg, mint a gazdahelyen — csak valamivel kisebb méretben. Ezt részint a szükségletek hozták magukkal — istálló, ól, szín, polyvás stb. kellett a maga gazdájává vált kisparasztnak, kisbérlőnek is —, részint az, hogy a bevált újításokat, pl. a náddal fedett paprikaszín vagy a kukoricagóré építését sokan követték, így azok elterjedése is a tanyakép, illetőleg a tanyai telekrend egységesülése irányába hatott. Erre a melléképületek ismertetésénél még visszatérünk. A tanyán élők vagyoni helyzete ily módon nem mindig az épületek számán, hanem elsősorban a nagyságán volt lemérhető. Szemléletesen fejezte ki egy domaszéki parasztember: ,,Az a leggazdagabb embör, akinek nagy háza van mög nagy kerítése." 4. Vidékünk tanyáin az emberek és az állatok mozgástere nem különült el egymástól. A tanyai család mikrokörnyezete az a telek, ahol az állatok nap mint nap szabadon legeltek. Hasonlóan volt ez mindenütt az alföldi tanyákon, csak más szórványtelepülésekkel összevetve látunk figyelmet érdemlő eltérést.

21 A legelő állatoknak a tanyaudvarról való kirekesztése — amire előbb utaltunk — újabb jelenség, századunk közepéig szórványosnak tekinthető, így nem zárja ki a korábbi tanyatelekre vonatkozó megállapításunkat. 21 A dél-alfölditől merőben eltérő telekelrendezést találtak a kutatók a hegyvidéki szórványtelepüléseken. HOFER TAMÁS írja a gyimesi csángó udvarokról: „...egyik fő rendező elve emberek és állatok szimbiózisának megoldása úgy, hogy az embereknek is, a különféle állatoknak is egymástól elkülönítve meglegyen a hajléka, nyugvóhelye, mozgási tere." (A magyar kettős udvarok kérdéséhez. Ethn. 1972. 35.) Hasonló sajátosságot állapít meg Sigurd Erixon a svédországi kettős udvarokról 222