Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)

10. Balogh István (családtalan) és testvére, Antal (4 gyermekes). 11. Bürgés József (5 gyermekes) és Bangó Antal (3 gyermekes). 12. Kismarton János (5 gyermekes). A 12 házban 19 bérlő család élt. Többségük Hantházáról és Anyásról költözött át. Néhány család először gyephantból rakott házat, istállót épített. Öt-tíz hold föld kevés volt a népes családok fenntartására, ezért az igával bírók feles művelést vállaltak, télen „dudvát" hordtak, erdőt vágtak az uradalomban, gyermekeik tavasszal acatoltak az uradalom búzatábláin. Az árendát terményben fizették: 1 numerusért (10 hold) évente 5 mázsa búzával és 5 mázsa kukoricával tartoztak a bérbeadónak. A 12 tanyából álló sort Öregpitricsomnak, az első világháború után parcellázott dűlőt Újpitricsomnak nevezik. 1930-ban a két pitricsomi tanyasoron 269 ember élt.

93 A századforduló táján a kisteleki határ mentén parcellázott újabb haszonbéres földeket az uradalom. Itt előbb 4 holdat mértek egy-egy családnak, majd kiegészítették 8 holdra úgy, hogy ebbe beleszámítottak 1 hold réti földet is — hogy legyen a bérlőknek kaszálójuk. A kishaszonbérlet lehetőségét részint a közeli Kutyanyak népfölöslege, részint olyan majori cselédek ragadták meg, akik igyekeztek a maguk lábán megállni, maguk gazdálkodni. A kiépült útmenti tanyasort Pallavicini őrgróf egyik leányáról Erzsébet-telepnek nevezték. A kisbérleteken kívül az uradalom többszáz holdas földeket is haszonbérbe adott vállalkozó gazdálkodóknak, akik majort építtetek és kommenciós cselédekkel műveltették a földet — mint az uradalom a többezer holdas határrészeket. Az egyik majort, 5—600 hold földdel, századunk első évtizedeiben Székely Lukács bérelte. A major, más néven Székely-tanya épületei: úri ház, cselédház 10 lakással — melyben 2 család élt egy közös konyhára —, istálló, ólak és magtár. Az 1920-as évek második felében négy kutyanyaki parasztember: K. Kovács István, Kosa János, Papp Kálmán és Varga Ádám vette bérbe a majort és a hozzá tartozó földet. K. Kovács Istvánnak egész numerusa volt Kutyanyakon, 16 hold örökföldje a szomszédos FelsőPusztaszeren, így környezetében tehetős embernek számított, bár csak megelőzött kisgazda volt. Valószínű, benne és három társában több volt a vállalkozókedv, mint az anyagi megalapozottság. De a vállalkozás sikerült: 1944 őszéig ők gazdálkodtak a Székely- tanyán.

91 Az ányási Alsóréten 1906 táján az uradalom 500 kat. holdat adott haszonbérbe 50 bérlőnek. Többnyire mindszenti kisparasztok, törpebirtokosok telepedtek meg a 10 holdas bérleteken, mivel közel volt a „kisré" (a tiszai révátkelő), ami jó közlekedési, piacozási lehetőséget nyújtott számukra. A bérleteken sok volt a „vízvötte" föld, ezért a „homoki embör" ott nem boldogult, de az igyekvő feketeföldi kisparasztok meg tudtak élni. 1939-ben Alsó-Ányáson iskola épült, s az idő tájt a haszonbéres földeken a Temetőparttői a zsilipig 52 tanya állott.

95 Az 1920. évi XXXVI. törvénycikk alapján végrehajtott földbirtokrendezés során a Pallavicini uradalom újabb földterületeket adott haszonbérbe. 1920-ban Székelytelepen 4-4 holdat, Karakás-telepen 6-6 holdat parcelláztak egy-egy családnak. Karakás-telepen kb. 20 család bérelt földet és egy-két éven belül mindegyik házat épített. Vályogot vertek és barkácsoló paraszt specialista irányításával maguk építették a házat és a melléképületeket. A szegényebbek gyephantból építettek istállót és 93 Az 1930. évi népszámlálás. M. Stat. Közi. Új sor. 83. Bp. 1932. 333—334. 91 Adatközlők: Zsótér Antal, sz. 1888., Márton József, sz. 1889., Szatmári István, sz. 1902. 1973. és 1982. évi gyűjtés. 95 Adatközlő: G. Kiss Imréné Sándorfalva—Dóc, 1978. évi gyűjtés. Az alsó-ányási rét Sövényháza kat. térképe (1882) szerint Kis Percsora dűlőhöz tartozott. 198