Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)

cellázott haszonbéres földeken vállalkozó szegény- és kisparasztok telepedtek meg. Végül is a kisteleki határ nagyobbik részét a telepítés óta jószágtartó és földet művelő', szőlőt telepítő birtokos parasztcsaládok ülték meg, aminek a gazdasági, társadalmi következményei a községben korunkig érezhetők. 5. Tápé és tanyái A község települési képét és réti tanyáinak kialakulását a tápéi monográfia részletesen bemutatta, így elegendőnek véljük a korábbi közlést összefoglalni,

1 kiegészítve az 1882. évi kataszteri térkép adataival és néhány eredménnyel. 1776-ban a falu két elkülönülő településmagra tagolódott: a Tisza mentén fekvő falurészre, ahol a templom is épült és ettől délnyugatra egy kisebb települési egységre, melynek Tigir Hát a neve. Az Árpád-kori templom gótikus szentélyét ma is magábafoglaló templom jelzi, hogy a település helye a 13. századvége óta lényegében nem változott. Ballá Antal térképe

2 a jobbágytelkekhez tartozó, Maros mentén kijelölt kaszálókon 13—14 körülhatárolt területet jelöl, melyeket az egykorú jegyzőkönyv szénásakornak nevez. Egy-egy akol 100—200 négyszögölre tehető. A falu két 19. századi települési képéről egy 1847. évi kéziratos térkép tájékoztat,

3 mely szerint a 38 holdas belterületet a Szeged város tulajdonában levő legelő vette körül. Emiatt új házhelyeket csak akkor tudtak parcellázni, amikor a Város eladta a ,,libalegelőt" a községnek. 1847-ig az északi, utóbb Fölvégnek nevezett falurész egybeépült Tigérháttal. A készülő Tisza-töltés és a folyómeder között is háztelkek sora ismerhető fel. ahol a folyó áradása közvetlenül veszélyeztette a lakókat. A különböző térképek és a mai falukép összevetéséből, valamint a visszaemlékezésekből kiderült, hogy a 1879. évi nagy tiszai árvíz után a házakat sorra a régi helyükön építették újra, így a régi utcákat azonosítani lehetett a víz utáni és a mai faluképpel. A régi faluban három magas fekvésű hát rajzolódott ki : 1. a templom mellett a mai Móra Ferenc tér környéke, 2. Tigérhát (a mai Juhász Gyula és Nyilasy utca tájéka) és 3. Fölvégen a Luknak nevezett zsákutca környéke. Az emlékezések szerint több, parton épült oszlopos ház átvészelte az 1879-es árvizet és közülük négy 1970ben még állott. Az 1882. és 1894. térkép azt tanúsítja, hogy az időközben megépített árvízvédelmi töltés és a Tisza között mindössze 6 épület maradt és ezek egyike a nagy múltú tiszai rév melletti révház. Az árvíz pusztításán kívül ebben szerepet játszott az is, hogy a folyó egyre alámosta ezt a partszakaszt. Az itt élő emberek egészen az 1920-as évek végéig a folyómenti nép századokkal ezelőtti életét élték: ha jött az áradás, kirakodtak a házból valamelyik falubeli rokonukhoz, amikor a Tisza visszahúzódott medrébe, csömpölyegsánsl megjavították házukat és visszahurcolkodtak. A régi falutól északra, az egykori Epres kert helyén Új szállít ás területét 1912-ben parcellázták. Itt épültek az ún. munkásházak. A század elején végre lezárult a Szeged városa és a község között évtizedek óta húzódó ügy : a község megvásárolta a libalegelőt? majd 1920-ban felparcellázta házhelyeknek. A 20-as években a helyi Legeltetési Társulat adta át portáknak a Szeged felé elterülő nyomás egy részét, ahol a 1 JUHÁSZ ANTAL 1971, GIDAY KÁLMÁN: A Tápairét feltörése. ANDRÁSFALVY BERTALAN: 1971. 331—332. 2 „Delineatio Terreni Possessionis Tápé..." Antonius Ballá, 1776. MFM. Tört. Gyűjt. 3 „Tekintetes Nemes Nemes Csongrád megyében kebelezett Tápé Helysége Legelőjének Térképe 1847." Készítette Halácsy Miklós mérnök, MFM Tört. Gyűjt. 4 A tápéi libalegelő. Szegedi Híradó, 1900.1. 27. 3. 138