Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)

31. kép. Kerítetlen tanya szikes vízállás szélén. Kistelek, Tanya 63. Szerző felvétele 1975-ben, MFM:20130. számának ismeretében, egy lakóházra 5-6 főnyi családot számolva a község tanyai népessége 950—1100 főre, a lakosság 20—23%-ára tehető. Az 1880-as évek elején a tanyaföldek a puszta fölosztása révén növekedtek. A közlegelő elkülönítése miatt 1854-ben pör indult Szeged városa és Kistelek között. Hosszú pörösködés után 1878-ban a királyi kúria utasította a várost, mint volt földesúri a közlegelői járandóságok kimérésére.

25 A volt telkesgazdák és ivadékaik egykori telekállományuk, azaz 1848 utáni örökföldjük arányában kapták meg járandóságukat, s egész telek után 24 hold vagy lánc (1200 négyszögöl) földet mértek ki. A fél- és negyedtelkeseknek — ők voltak többségben! — 12, illetve 6 lánc járandó jutott, s ha ez osztódott is az örökösök között, egynek-egynek akkora járandó esett, amire nem volt érdemes tanyát építeni. A Bene-erdö tájékán kimért futóhomokos járandókat sokan arra sem tartották érdemesnek, hogy fölszántsák és potom áron — a visszaemlékezők szerint néhány liter borért — elkótyavetyélték. A könnyelműen elfecsérelt járandókat Deutsch vegyeskereskedő vásárolta meg és 100 holdat meghaladó birtokán szőlőtelepet, majorságot létesített. A közlegelői járandóságok adásvétele azt eredményezte, hogy azokból nem csupán tősgyökeres gazdacsaládok, hanem törekvő kisparasztok is részesültek. így a tanyát építő népesség a század végétől új réteggel : a pusztán megtelepedni igyekvő szorgalmas kisparasztokkal frissül fel. A zsellér-járandók olyan kis területűek, mindössze 3 hold terjedelműek voltak, hogy azokon tanyák nem épülhettek. Legnagyobb VICSAY LAJOS: Kistelek története. Kistelek, 1929. 107. 134