Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)
viszonyított előnyeivel (boltok, malom, iparosműhelyek, iskola, templom közelsége) és hátrányaival (kevesebb jószágot tarthattak, kisebb volt a kert). Az 1949-es népszámlálás idejére Üllés 2957 lakossal már önállósult, így Dorozsma külterületén a korábbinál kevesebb személyt (8601 fó't) regisztráltak, de a külterületi népesség így is meghaladta a lakosság felét. 57 A külterületi népesség magas arányának magyarázatára visszatérve végezetül azt mondhatjuk, hogy a dorozsmai tanyaközpontok puszta léte, „intézményrendszere" és annak a vonzása hozzájárult ahhoz, hogy a tanyaiak kapcsolatai Dorozsmával meglazuljanak és ők maguk meggyökeresedett tanyalakóvá váljanak. A szegedi határból betelepülő tanyaiaknak pedig Dorozsma sem anyaközséget, sem vonzásközpontot nem jelentett. 4. Kistelek és tanyái Szeged városa 1731-ben kapott királyi adománylevelet Kistelek puszta birtoklására, de nem sokáig használhatta, mivel a helytartótanács 1774-ben utasította a várost, hogy a pusztából 100 jobbágy teleknek megfelelő területet hasítson ki telepesek számára. A pest—szegedi út mentén, a postaállomás és a csárda közelében kijelölt beltelkek benépesítése — ismereteink szerint — 1776-ban történt. 1 A telepesek számára 11 000 holdat szakítottak ki a város határából, és a község földesura Szeged lett. Szeged 1747. évi határtérképe Kistelek prédiumon a postaállomás és a csárda körül 3, távolabb, de azonosíthatóan a kimért községhatáron belül 4 „tugurium"-ot (szállást) tüntet föl, (4. kép) 2 , amelyek olyan építmények lehettek, mint a városhatár más részein levő gazdasági telephelyek. Említettük, hogy Szeged övezetes határa a 18. század első felében már kialakult. Az 1747-es térkép a tuguriumokat azokon a területeken jelöli, amelyeket négy évtizeddel később Ballá kaszálóövezetnek tüntetett föl. Valószínű, hogy a Kistelek telepítésekor kiszakított határrész nem volt kivétel: az itteni „tuguriumok" is kaszálókon feküdtek, s nem pusztai pásztorszállások voltak. Ezt azért szükséges hangsúlyozni, mert ha következtetésünk elfogadható, úgy ez igazolja a szegedi szállási gazdálkodás meglétét Kistelek határában még a község telepítése előtt (!) Alátámasztani látszik ezt egy 1725. évi jegyzőkönyvi bejegyzés: Mészáros György úr a Város területének arról a részéről, amelyet Pálffy Miklós palatínus nevezett el „Kis Telek"-nek, a Várossal meg akart egyezni, ám „a Város bízván saját kétségtelen jogaiban, nem hogy vele meg nem egyezett, hanem tekintettel a tuguriumoknak (szállásoknak) Mészáros György által való felégetésére, a Magisztrátus a bosszúállás jogával fenntartotta magának a cselekvést."* Eszerint Kistelek prédiumra a Városon kívül más is igényt tartott, és a területet megszerezni igyekvő birtokos az ott talált szállásokat felgyújtatta. Előkerült az új telepítésű Kis-Telek első térképe, melyet 1775-ben szintén Ballá 57 KSH 1949. évi népszámlálás 11. A külterületi lakott helyek főbb adatai.Bp. 1951. 85. 1 A község telepítése vonatkozóan 1. VICSAY LAJOS: Kistelek története. Kistelek, 1929. 29—41. OLTVAI FERENC 1976. 31—39. 2 Szeged külterületének helyzetrajza 1747-ben. Kaltschmidt Ábrahám rajza. Közli REIZNER JÁNOS 1899.320. 3 CsML, Szeged v. Tan. jkv. 1724—1730. 90— „Die 6 ejusdem D(omi)mus Georgius Ménszáros, de Terreni Civitatensi Kis Telek nuncupato, male olim a D(omi)no Regni Palatino Nicolao Pálffy impetrato, cum Civitate accordare voluit, quae Civitas fidendo Juribus suis indubitatis, non ut cum eodem accordasset, verum respectu per Eundem Georgium Ménszáros Concivium Combustorum Tuguriorum, vulgo Szállás A Magistrates Jure vindicandi sibi reservavit facultatem. 128
