Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)
téren 1 lakóépület állott. Sztriha szerint fejló'dését akadályozta, hogy nem sajátítottak ki földet házhelyeknek. A 30-as években mégis volt már darálómalma, Hangya szövetkezete és több iparos letelepedett a területén. 1950-ben önálló tanyaközség. 56 Zsombó-Központ, Zsombó A Majsára vezető út mellett, az írott forrásban már 1742-ben említett „forrósombai csárda" közelében, a volt alsó csordajáráson bontakozott ki. 1933-ban négy utcácskájában mindössze 15 lakóház állott. 1945 előtt a legkisebb dorozsmai tanyaközpont, amiben közrejátszhatott az a körülmény, hogy legközelebb feküdt az anyaközséghez, ezért a környékén lakók kevésbé igényelték és kezdeményezték fejlődését, hiszen számukra a falu, a központ sokáig Dorozsma volt. Jellemző, hogy a négy tanyaközpont közül legkésőbben, 1927-ben épült temploma. A tanyaközponttól délre (ma már a belterületen) kezdődik az átokházi dűlő sűrűn beépült, Forráskútra áthúzódó tanyasora. A 30 holdas, múlt század elején telepített Zsombói erdő természetvédelmi terület. A település szintén 1950-ben lett önálló tanyaközség. * Mi játszott szerepet abban, hogy Kiskundorozsma 32 ezer kat. holdas határában az 1930-as évekre négy tanyaközpont is kialakult? Párhuzamként csak annyit, hogy Szeged 142 ezer holdas külterületén ugyanakkor hét, kisebb-nagyobb tanyaközpont (Alsóközpont, Röszke, Lengyelkápolna, Várostanya, illetőleg Felsőközpont, Szatymaz és Csengéié) létezett. 1. Ha a térképre nézünk, rögtön szembetűnik, hogy Dorozsma a községhatár délkeleti sarkában, Szeged közvetlen szomszédságában települt. Tanyái nyugatészaknyugat felé hosszan elhúzódó határában feküdtek, a forráskúti, üllési tanyák nagy része a belterülettől 20—25 km távol. Az anyaközségtől ilyen távolságban a századforduló tájától természetes fejlemény a települési sűrűsödések, gócok spontán létrejötte. Az első tényező tehát a településföldrajzi adottságokban keresendő. 2. Nem kevésbé fontos az a körülmény, hogy a dorozsmai közlegelő kései fölosztása miatt a külső határrészeken nagy számban települtek meg olyan családok, melyeknek a belterülettel már meglazultak a kapcsolatai. A volt közlegelőn a századforduló éveiben s utána épült dorozsmai tanyák zömmel szórványok voltak, amelyek lakói jobban igényelték a szórványtanyai központokat — a templommal, gazdakörrel, iparosműhelyekkel stb. —, mint a községgel való eleven kapcsolatot, mivel előbbieket közelségük folytán hamar elérhették. 3. Szegeddel összehasonlítva figyelmet érdemel az is, hogy a dorozsmai tanyaközpontokat döntően a külterületen élők igényei és közadakozások hívták életre, míg Szegeden először maga a város létesített két közigazgatási központot. A helyi szerveződés természetesen Szeged határában is szerepet játszott, pl. Szatymaz, Lengyelkápolna, de Alsóközpont fejlődésében is. Kistemplomtanya és Árpádközpont lakosságát az 1930. évi népszámlálás külterületi lakosként vette számba, mivel Dorozsma nagyközség külterületén éltek, pedig ők (közel 500 fő) valójában falusiak voltak — a falusi létnek a tanyaihoz 56 Bálint Sándor téved, amikor azt írja, hogy 1950-ben „a szegedi földből Átokháza egy részét is hozzácsatolták" (1976. 167.) Valójában a 18. század óta benépesült dorozsmai Átokháza dűlő egy része került Forráskút közigazgatási határába. 127
