Juhász Antal: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-2. A szegedi táj tanyái. (Szeged, 1989)

kertészségek és a homoki szóló'termelés fölvirágzását.

8 Ugyanabban az évben, amikor Vedresnek ez a műve megjelent, készült el BEDEKOVICH LŐRINC leírása a Jászkun területekről. Bedekovich szintén földmérő mérnök, akinek a szakirodalom 55 fennmaradt kéziratos térképét tartja számon. A közelmúltban kiadott munkája Dorozsma község, a birtokában levő Átokháza és Üllés puszták, valamint Mérges puszta használatáról, települési helyzetéről nyújt tájékozódást.

9 Az 1810-es évektől a Tudományos Gyűjtemény közölt az ország tájait, közigazgatási egységeit ismertető leírásokat. Csongrád vármegyéről 1817-ben és 1821-ben jelentek meg a folyóiratban részletes jellemzések,

10 melyek föltüntetik a népesség települési viszonyait, a lakott települések lélekszámát és foglalkozását. Az adatgazdag, tárgyra törő ismertetések szerzője az újabb kutatások szerint GRÜNN ORBÁN szegedi nyomdász lehetett.

11 A Bél Mátyás által megteremtett történeti-földrajzi-statisztikai népismertetés művelői közül tárgyunkhoz Vályi András, Ludovicus Nagy, Fényes Elek és Palugyay Imre kötetei nyújtanak nélkülözhetetlen forrásanyagot. Időrendben az első VÁLYI ANDRÁS országleírása,

12 mely a települések birtokosairól, határáról, a lakosság foglalkozásáról ad tömör tájékoztatást. Ludovicus Nagy latin nyelvű munkájának

13 értékét számunkra az adja, hogy felsorolja a vármegye valamennyi lakott és lakatlan pusztáját, dűlőjét („praedia et diverticula"), s mindenütt feltünteti a házak és a lakosok számát. Településtörténeti szempontból statisztikája igen hasznos, bár Szeged határrészeire vonatkozóan — az egykorú térképekkel összevetve — több korrekcióra szorul. FÉNYES ELEK hat kötetes művében jól adatolt leírást ad a vármegye településeiről és „nevezetesebb népes pusztái"-ról.

14 Valamennyi történeti-statisztikai helyzetrajz közül adatokban leggazdagabbak, s néprajzi szempontból legértékesebbek PALUGYAY IMRE kötetei.

15 Elődeihez és kortársaihoz képest munkáinak többlete, hogy kimutatást közöl a határ művelési ágairól, a házaknak lakóik társadalmi helyzete szerinti megoszlásáról, a jobbágytelkekről, az állatállományról és a községekhez tartozó lakott pusztákról, illetve majorokról. Településnéprajzi viszgálódásunkhoz a művelési ágak és a közigazgatási, adózási együvé tartozás feltüntetése ad jó támpontokat. A századfordulótól elsősorban Szeged határáról nyújt egyre több forrásanyagot a helytörténeti, településföldrajzi, agrártörténeti kutatás, gyakran az egykorú szegedi szépirodalom és a zsurnalisztika is. REIZNER JÁNOS, a város történetének monográfusa a 18. század első felében keletkezett szállásokról tárt föl levéltári forrásokat és elsőként írt a közlegelők haszonbérbe adásáról.

16 TÖMÖRKÉNY ISTVÁN különösen a városból a pusztára történő kirajzás, a homokon való megtelepedés emberi küzdelmeit ragadta meg elbeszéléseiben és szakcikkében.

17 SZÜTS MIHÁLY Szeged mezőgazdasá8 VEDRES ISTVÁN 1799. 9 BEDEKOVICH LŐRINC kéziratos könyvét TÓTH JÁNOS jelentette meg, értékelő előszóval: TÓTH JÁNOS 1976. 10 Csongrád Vármegyének bővebb esmértetése. Tudományos Gyűjtemény, 1817. VIII. kötet 73—76., Csongrád vm. bővebb ösmértetésének folytatása. Tud. Gyűjt., 1821. V. 54—67. 11 Az ismertetések szerzőjét GIDAY KÁLMÁN kutatásai valószínűsítik. Szíves felvilágosítását köszönöm. 12 VÁLYI ANDRÁS 1799. 13 LUDOVICUS NAGY 1828. 14 FÉNYES ELEK 1839. 15 PALUGYAIIMRE 1853., 1854., 1855. 16 REIZNER JÁNOS 1900/a 49—75, Uő. 1900/b III. 425—439. 17 TÖMÖRKÉNY ISTVÁN 1904, Elbeszéléseinek néprajzi hitelére vonatkozóan 1. JUHÁSZ ANTAL 1967. 7