A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-1. (Szeged, 1985)

Újkori történet - Nagy Miklós: A francia megszállók szerepe Szeged város közigazgatásában 1919-ben

hatállyal elrendelte, hogy a Lakáshivatal egy városi tisztviselőből, egy háztulajdonosból és egy munkásból álljon. „Szabályozni hivatott a következőket: 1. Házbérek, 2. Jogosulatlannak látszó házbéremelések, 3. Lakásrendeletek felbontása, 4. Üres lakások jegyzékének nyilvántartása."

17 Amíg a szegedi munkásság kevésbé öntudatos részét ilyen módon igyekeztek megnyerni, addig a szervezett munkásság minden olyan kezdeményezését kíméletlenül elfojtották, ami a város általuk féltve óvott polgári rendjét fenyegette. (Április végi tömeges letartóztatások; júniusi általános sztrájk leverése.) A francia Városparancsnokság a Szegeden gyülekező ellenforradalmárok szervezkedését jóindulatú semlegességgel, ugyanakkor nagyfokú bizalmatlansággal vette tudomásul. A nyugati országokban végbement balratolódás és a nemzetközi proletariátusnak a Tanácsköztársaság iránt érzett rokonszenve óvatosságra késztette az antantot az ellenforradalmi erők nyílt támogatásában. Komoly dilemma volt a franciák számára, hogy az ellenforradalmároknak nyújtott segítséggel „a magyar társadalom azon rétegével kerültek kapcsolatba, amelyet leginkább büntetni akartak". Ennek „...ellenére a franciák ugyanúgy felvették a kapcsolatot mindenféle emigráns, ellenforradalmi magyar csoporttal, mint a többi antant-hatalom képviselői, s miután ők voltak katonailag az exponált pontokon, gyakorlatilag ők nyújtották e csoportoknak a legtöbb segítséget."

18 A francia hadvezetés Szegeden igyekezett fékezni a nyílt ellenforradalmi akciókat és a túlzottan lejáratott, reakciós politikusok közszereplését. Károlyi Gyula kormányával szemben a francia parancsnokság bizalmatlanságának adott hangot és további támogatását annak demokratikus irányba történő átalakításától tette függővé. Ezt követően távolították el július elején a nyíltan habsburgista politikusokat (Károlyi, Gömbös, Horthy), és vonták be a kormányba P. Ábrahám Dezsőt és Ballá Aladárt, sikertelen kísérletet téve Garami Ernő megnyerésére is. A franciák jóindulatú semlegességének köszönhetően az ellenforradalmi csoportok már április végén vezető pozíciókhoz jutottak a városi fegyveres erőknél, valamint a közigazgatásban. Elérték Tabódy leváltását a szegedi katonai helyőrség éléről, helyére Szombathelyi Béla, a katonai diktatúrára törő csoport egyik jellegzetes képviselője került. Április végén politikai bojkottal távolították el Dettre Jánost főispáni tisztségéből, és „május első napjaiban Tirts Béla csendőrparancsnok irányításával fordulatot hajtottak végre a rendőrségnél és a csendőrségnél."

19 Június elejétől pedig francia engedéllyel megindulhatott az ellenforradalmi katonaság szervezése. A szegedi ellenforradalom katonai erejének felhasználását az antant egy összszövetségi intervenció keretében látta lehetségesnek, ezért önálló kezdeményezéseit megakadályozták, kevesellve a rendelkezésre álló katonaság létszámát és felszereltségét. Ugyanakkor a szegedi Városkormányzóság révén (élelmiszer, fűtőanyagszállítás) biztosították, hogy ezek az erők bármikor készen állhassanak a Budapest elleni bevetésre. A következőkben a franciák közigazgatási intézkedéseinek azon főbb területeit vizsgáljuk részletesebben, ahol politikai törekvéseiket közvetlenül érvényesíteni tudták. Jól megfigyelhetők ezek a törekvések a városi közellátási- és pénzügyek, a kihágási bíráskodás, valamint a cenzúráztatás területén. v A megszállott város egyik legsúlyosabb problémáját a katasztrofális közellátási helyzet jelentette, melynek alapvető oka a Szegedet eddig hagyományosan ellátó 17 Szeged város főispánjának iratai, Cs.m.L. 941/1919. 18 Ormos M. 401. 18 Dósa Rudolfné 1972, 70. 20* 307