A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-1. (Szeged, 1985)

Újkori történet - Nagy Miklós: A francia megszállók szerepe Szeged város közigazgatásában 1919-ben

Bácska és Bánát antant megszállása volt. A franciák ebben látták a társadalmi feszültségek fő forrását és a katonai parancsnokság részéről már 1919 januárjában történtek kezdeményezések arra, hogy az általuk kiállított utazási igazolványok birtokában szegedi kereskedők élelmiszereket vásárolhassanak a Délvidéken. A szerb megszállók dunai parancsnoka ennek megakadályozására közölte a város katonai parancsnokával, hogy csak a francia alakulatok részére vásárolt élelmiszerek Szegedre szállítását engedélyezi. Betrix, városkormányzóként külön engedéllyel látta el a szegedi kereskedőket, akik Szabadkán, Nagyszebenben és Belgrádban próbálkoztak élelmiszerek vásárlásával, kísérleteik azonban csak részleges eredménnyel jártak. Az egyre súlyosbodó ellátási nehézségek szükségessé tették április végén az addigi szigorú határzár részleges feloldását. A Városparancsnokság lehetővé tette az igazolvány nélküli közlekedést Szeged és a legközelebbi helységek — Deszk, Szőreg, Szentiván, Keresztúr, Horgos, Röszke — között. Ez az intézkedés valamelyest enyhített a helyzeten, mindemellett a francia Városparancsnokság a katonai áruként behozott élelmiszerekből is adott át a városi közélelmezési hivatalnak, a lakosság körében történő értékesítésre. Április végétől a városkormányzó mellett referens működött, aki a városi hatóságokkal és a Kereskedelmi és Iparkamarával együtt intézte az élelmezési ügyeket. Június 6-án alakult meg francia kezdeményezésre a Szövetségközi Élelmezési Bizottság (Commission interraillée de ravitaillement) azzal a céllal, hogy a város élelmezésével, szénellátásával és kereskedelmi tevékenységével kapcsolatos ügyeket szervezze és szállításokat bonyolítson le.

20 A nemzetközi angol, amerikai, francia, szerb, román és magyar összetételű bizottság a megszállás idején főként Zágrábból, Fiuméből, Triesztből és Bécsből szervezett áruszállításokat a város részére. Fiuméből például a Societo Italo Commerciale Budapestre küldött áruit Szegedre irányították, s a szállítmányhoz „...Betrix ezredes francia katonákat adott kísérőnek és megengedte, hogy a vagonok katonai áru gyanánt a francia intendatura (hadbiztosság — N.M.) címére adassanak fel."

21 A Szövetségközi Élelmezési Bizottság 1920 januárjáig folytatta működését, amikor a franciák a város feletti hatalom fokozatos átadásával az élelmezési ügyeket újra a városi közélelmezési hivatal hatáskörébe utalták. A Bizottság tevékenysége — a jószándékú kezdeményezések ellenére — bizonyos mértékben a szakértelem hiányából adódóan — alapvetően nem tudott javítani Szeged élelmiszer- és nyersanyagellátásán. Az ország keleti területeinek román megszállása miatt a fa- és szénszállítások elmaradása komoly fennakadásokat okozott a város gyárainak üzemeltetésében, a közlekedésben, közvilágításban, valamint a lakosság fűtőanyag-ellátásában. Április végén francia közvetítéssel megállapodás jött létre a nagyszebeni román kormányzótanáccsal arról, hogy Szeged számára engedélyezik fűtőanyag és élelmiszerek szállítását az általuk megszállt területekről. Május 4-én „az üzlet lebonyolítására a Kamara (Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara — N.M.) égisze alatt alakult meg a város, a kisüzemek és a nagyobb magánvállalatok részvételével a Szegedi Szénbeszerző Szindikátus, amelynek három csereüzlet alapján sikerült csaknem ezer vagon szenet hozni Szegedre."

22 A szindikátus tevékenységének különös jelentőséget adott a várost ekkor fenyegető árvízveszély, melynek elhárításához a szivattyútelepek folyamatos szénellátása nélkülözhetetlen volt. 20 Tonelli S. 1939. 38. 21 Tonelli S. 1939. 29. 28 Tonelli S. 1939. 43. 308