A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-1. (Szeged, 1985)

Újkori történet - Nagy Miklós: A francia megszállók szerepe Szeged város közigazgatásában 1919-ben

az alakulatok.) Újszegedet november végétől szerb katonaság foglalta el. A proletárdiktatúra kitöréséig Szeged kizárólag katonai megszállás alatt volt, a franciák a belső viszonyokba lényegében nem avatkoztak be. A proletárdiktatúra szegedi győzelmével létrejött direktórium március 22-én azonnal átvette a végrehajtó hatalom irányítását és megkezdte a Forradalmi Kormányzótanács rendeleteinek végrehajtását, a Vörös Hadsereg alakulatainak szervezését és belső karhatalom megalakítását.

3 A direktórium első intézkedéseit követően a francia hadvezetés katonai előkészületeket tett Szeged elvágására a Tanácsköztársaság területeitől, valamint a város feletti hatalom átvételére. A város környékén jelentős csapatösszevonások kezdődtek azzal a céllal, hogy a várható magyar támadás elhárítására hídfőállást építsenek ki Szeged központtal. Ehhez mindenekelőtt a stratégiailag fontos pontok, középületek elfoglalására volt szükség, ami csak a kommunista karhatalom erőivel folytatott tűzharc árán sikerült a város francia helyőrségének.

4 A városban állomásozó francia katonaság létszámát a következő napokban néhány ezerről 12—15 ezer főre növelték.

5 A Szeged környéki hídfőállás kiépítését célzó hadmozdulatok március 27-re fejeződtek be. Somogyi Szilveszter polgármester, igazolási ügyének tárgyalásán tett vallomásában 40 ezerre becsülte városban és környékén ekkor állomásozó francia csapatok összlétszámát.

6 A Magyarországi Francia Hadsereg parancsnokának utasítására a szegedi városparancsnokká kinevezett Betrix ezredes március 23-tól hozzákezdett a kifejezetten politikai jellegű Városkormányzóság felállításához.

7 Az ezredes, Szegedre érkezését követően azonnal tárgyalásokat kezdett a direktóriummal azzal a céllal, hogy elérje a diktatúra helyi katonai erőinek csökkentését. Miután a franciák csapataik létszámának fokozatos növelésével túlerőbe kerültek a forradalmi katonasággal szemben, március 26-án ultimátummal követelték a szegedi munkásság lefegyverzését és a Tanácsköztársasággal való minden kapcsolat megszakítását. A direktórium a Hadügyi Népbiztosság utasítására március 27-én fegyveres erőinek egy részével együtt elhagyta a várost.

8 Március 27-én — a Vix-jegyzékben foglaltaknak megfelelően — a franciák Szegedet az ún. semleges zónához tartozó területnek nyilvánították, és a Budapest— Szeged közötti személy-, posta- és telefonösszeköttetés részbeni megszakításával elvágták a várost a Tanácsköztársaság területeitől. 27-e után a város legfőbb politikai irányítója tulajdonképpen a francia városkormányzó lett, aki visszahelyezte hivatalába a Károlyi-kormány idején kinevezett koalíciós polgári vezetőtestületet. (Dettre János, Somogyi Szilveszter, Tabódy Zsolt.) A hivatalába visszahelyezett városi vezetőtestület összetételében a polgári demokratikus viszonyokat tükrözte, de határozott politikai irányvonalat a franciák jelenléte és az ellenforradalom erőinek későbbi szegedi tevékenysége miatt nem tudott kialakítani. Lamaze vezérkari századosnak, a Magyarországi Francia Hadsereg parancsnokához küldött március 31-i jelentésében átfogó képet adott a város politikai, gazdasági, katonai helyzetéről a direktórium távozása után.

9 A belpolitikai helyzet amely anyagot „Tonelli iratok" címszó alatt találhat meg a kutató. Tonelli Sándor munkája a korszak szegedi történetének egyik jelentős forrása. 3 Gaál E. 1969. 25. 4 Gaál E. 1969. 27. 5 Gaál E. 1969. 28. • Tonelli iratok Csm L. Somogyi Szilveszter igazolási ügyének tárgyalása. 7 Bernachot, J. 1970. 119. 8 Gaál E. 1969. 28. * Bernachot, J. 1970 279—282. Függelékben: Lamaze kapitány jelentése 1919. március 31. 304