A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-1. (Szeged, 1985)
Néprajz - Nagy Ibolya: A kubikosélet értékrendje és elvi alapjai
zárt jelenség, hanem állandóan ható, eló'rejutással és visszaeséssel megnehezített haladás, amely áthatja a tudatot is, ha nem is mindig alakítja át gyökeresen. 3 Kubikosaink nagy része végigjárta a cseléd, napszámos utat, hiszen a saját földdel nem rendelkező' egyén eló'tt kevés választási lehetőség állott: a tanulásra nem volt pénz, az iparban nem tudott elhelyezkedni, így cselédnek állt be uradalomba, nagygazdához, alkalmanként vállalt munkát, mint napszámos; de ha már megpróbálták, inkább kitartottak a nehezebb, nagyobb erőkifejtést igénylő kubikmunka mellett. „Ezt szerettem, meg a tömeg közt szerettem lenni."< 14) „Én nem mennék el egész évre cselédnek, ha a másik ember meg tud élni anélkül, én is meg tudok. Én a szabad életet szerettem, hogy független legyek, mert az a cselédélet majd olyan volt, mint a katonaélet." (14) — mondották. Megfogalmazásukban benne rejlik, amiről így számol be Erdei Ferenc : „A munkás és a munkaadó a mezőgazdaságban is a munkapiacon egyezkednek, s a munkaadót a bér megfizetésén kívül nem kötelezi semmi, ellenben a munkást köti a paraszti forma, hogy a munkás szerepben odaadóan és tökéletesen benne éljen." 4 A nincsteleneknek, egy-két holdasoknak a kubik azonban nemcsak egy foglalkozási lehetőség, egy lehetséges kereseti mód volt, hanem ellentmondásosságában is rendelkezett az egy jelentős többlettel. Élt még az első világháború előtti „aranykorszak" emléke: „Azt emlegették állandóan ezek a kubikosok" (13), amikor is „Egy kubikos jobban élt, mint idehaza egy száz-százötven holdas, nem kellett neki félni, elveri a jég a vetést, megdöglik a jószág." (11) Jobb volt ez, mint a cselédsors, ami bár biztosabb megélhetést adott, hisz egész éven át volt munka, de itt szabadabbnak érezhette magát az egyén, legalább is a szabadság illúziójával bírt. Az emberpiacon már megalázó volt maga a munkábaállás is; „Elállsz-e hé? Mennyit kérsz hé? Sok lesz az hé!" (7). Ha az édesapa vagy a testvérek között nem is volt kubikos, azért tökéletesen ismerték ezt az életformát, „Rábeszéltük egymást, gyerünk el a kubikra, ne menjünk az urasághoz!" (18). És ami a legfontosabb : egy-egy jobb időszakban itt lényegesen többet lehetett keresni, mint napszámos, részes munkával. A kubikos paraszt és munkás egy személyben — állapítja meg Veres Péter 5 , s ezt fogalmazták meg maguk a kubikosok is, amikor saját társadalmi-gazdasági helyzetükről beszéltek. A jól végzett munka jogos büszkeséggel töltötte el őket: „A kubikot nem nézték mesterségnek, de a mérnök csak kitűzte, adott egy kottát róla^ slussz!" (14). Az egyik volt banda gazda is így emlékszik: „Mondta a mérnök, amikor készen lettünk, hát azt nem gondoltam, hogy így elvégzitek, Hegyi komám!" (5). Meglátásom, hogy ezek a megnyilvánulások nemcsak egyszerűen önértékelések, de mintegy feszültségoldó mechanizmusként is felfoghatók! Hisz ebben az időszakban pusztán kubikmunkából nagyon szűkösen lehetett megélni, szegény emberek voltak, a falusi földközpontú értékrendben „nem számított embernek, akinek a neve nem volt beírva a telekkönyvbe" (14), de a jól végzett munka mégis adott számukra önbecsülést, önérzetet. A kubikosok kiváltak a paraszti közösségből, ugyanakkor magukkal vitték új munkájukba a paraszti munkaerkölcs elemeit: a munkához való hozzáértést, a becsületes munka értékét. Tükrözik ezt a fenti válaszok is. Mindemellett a más jellegű, nem mezőgazdasági munka az egyén új képességeinek kifejlesztését kívánta meg, s más értékrendet is állított fel. Fontos volt, hogy áttekintéssel bírjon az elvég3 Katona I. 1965. 429. 4 Erdei F. 1941. 134—135. 5 Veres P. 1942. 25. 210
