A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1982/83-1. (Szeged, 1985)
Régészet - Vályi Katalin: Korai kelta leletek Balfról
A nyugati kapcsolatokra utal egy hamminkelni tál 42 is, amelyen az S-motívum szintén négyesforgó mintával kombinálva fordul elő. A legkorábbi LT В korú leleteink között tartják számon a cserszegtomaji csontvázas sírból származó urnát, melynek vállán hasonló, de 3 soros bepecsételt, egymásba kapcsolódó, fekvő S-ek lánca látható 43 . Nem ismerünk pontos analógiát a 49. sz. tálunk (IV. tábla 5, 4. kép 6.) gazdag díszítéséhez, melynek belső oldalán a koncentrikus körökből képezett háromszögeket 3 soros bepecsételt ívkötegek kötik össze. Hasonló „csillagmintával" díszített tálak, ill. töredékeik nagy számban fordulnak elő Dürrnberg (bei Hallein) sírjaiban, így pl. egyszerűbb kivitelben láthatjuk a 36. sír 44 LT A t korú, még hallstatti formát őrző táljában, vagy a 37/2. sírban 45 — ez utóbbi már a LT A 2 periódus kerámiájába sorolható 46 . Dupla soros bepecsételt íveivel ugyancsak hasonlóságot mutat (a kevesebb köröcskéből álló, kisebb „csillagok" ellenére is) az Au (Brück an der Leitha) 18. sírjából származó tál is, amely peremkiképzése alapján már a LTB X periódusba tartozik. 47 Közelebbi területről is ismerünk hasonló, de egyszerűbb változatú díszítőmotívumot, így pl. a kósdi szórvány tál 48 vagy a győrújszállási bepecsételt díszű tálak 49 esetében, melyek már a LT В—C x periódus átmenetét jelzik. A 8 ágú csillagmintát képező, szintén bepecsételt körökkel és egysoros íves díszítéssel ellátott 50. sz. tálunk (IV. tábla 4, 4. kép 7.) párhuzamai is a legkorábbi kelta leletekhez vezetnek. Balfhoz legközelebb Sopron—Bécsidombon, egy „Linsenflasche"-val és a már fent említett urnával egy sírból került elő hasonló díszítésű tál 51 . A fertőmeggyesi 8. sírból származó tál 52 szintén hasonlóságot mutat, valamint az Oggau 8. sírból 53 és a Dürrnberg 37/2. sírból 54 származó darabok is, melyeket Schwappach a LT A 2 periódusra datál. Végül említést érdemel a hallstatti temető 1026. sírjában talált tál 55 , mely a temető legfiatalabb horizontjához tartozik. Az erősen profilált tál belső oldalán az omphalos körül hasonló, bár 9 ágú és dupla soros, íves díszítés látható. Az egy, kettő vagy három köröcskéből álló körpecsétlő használata a kora LT korban széles körben elterjedt, közkedvelt volt. A balfi kerámián két esetben duplakörös körpecsételővel alakították ki a mintát — ennek a különböző variációi a leggyakoribbak, amit főmotívumként és kiegészítő funkcióval egyaránt szívesen alkalmaztak. Schwappach megállapítása szerint ez a leggyakoribb díszítőelem, amely hallstatti hagyománnyal bír 56 . A pecsételők egy ritkább típusát képviseli a 48. sz. táltöredékünk, melynek belső oldalát sugarasan elhelyezett, feltehetően 8-as mintát képező, szaggatott vonalú körökből álló minta díszíti (IV. tábla 6, 42 Schwappach, F. 1974. 83. 43 Hunyady I. 1942. LXXVII/1, 1944. 142. 44 Penninger, E. 1972. 69, Taf. 29/E.6. 46 Penninger, E. 1972. 70, Taf. 35. A. (19). 46 Schwappach, F. 1975. 112, XIV/2. 47 Schwappach, F. 1975. 112. XVIII/4. 48 Hunyady I. 1942 LX/1—la. 49 Hunyady I. 1942. LIX/1, 4. 50 . Schwappach, F. 1975. 110, III/2. 51 Bella L. 1891.57—61. 52 Hunyady I. 1944. 128, 1942. LIX/5. 63 Schwappcah, F. 1975. 112. XV/13. 84 Penninger, E. 1972. 70. Taf. 34. (15). 55 Kromer 1959. 187, Fig. 11. Taf. 198. 56 Schwappach, F. 1970/71. 242. 102
