Bél Mátyás: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-2. Bél Mátyás: Csongrád és Csanád megye leírása. Megjelent a szerző születésének 300. évfordulójára. (Szeged, 1984)

hogy ennek ellenére e nemzet maradékai a keresztény idó'kig fennmaradtak, mert ma, amikor ama mezei és innenső' síkság a jazygok országrésze lett, melynek Magyarország királya alatt ma is saját jogai és hivatalai vannak, a magyarok jászoknak nevezik ó'ket. A magyarok megeró'södésével erősen hozzáláttak a vidék műveléséhez, különösen pedig akkor, amikor a régi királyok otthon békét teremtettek, külföldön meg győzelmet arattak. Persze azok a helyek, amiket most birtokoknak, helyesebben pusztáknak nevezünk, mind müvelés alatt voltak, és azzal az országrésszel együtt mintegy termőhelyei voltak embernek, baromnak és vadnak. Amikor azonban Magyarország szerencsétlenné kezdett válni, és a tatárok és törökök hadjáratai miatt kiszolgáltatottá vált, a többi résszel együtt ez a táj is pusztasággá változott. Erről a templomok mindenféle meredező falmaradványai regélnek. Elaggott vének mondták, hogy Csongrád megye néha a lakosok javára szolgált, mert a menekülő tömeg a mocsarak és az ellenség számára járhatatlan nádasok között menedéket talált magának, ezeket csak a barbárok távozása után hagyták el. Bárhogy lesz is majd, a visszatérések biztonságban történtek, a vidék pedig elnéptelenedett. И. § Manapság kevés magyar él itt, az is erősen keveredik némettel, szlávval és ráccal.

24 Az ellenben felette kétséges, hogy ez utóbbiakat mint korábban itt lakókat kellene számon tartani. Sok olyan szláv születésű emberről tudunk, akik valamikor ide költöztek, a szláv nyelvet elfelejtve a magyart sajátították el, hogy szlávokból magyarok legyenek. Nem kétséges azonban, hogy az itt lévő magyarok a török idők után máshonnét kerültek ide. Mindegyikük anyanyelvi beszéde hibátlan kiejtésű, ékesszólás tekintetében megnyerő. Jellemük kemény, erkölcseik romlatlanok, ruházatuk paraszti. Egyesek szőrruhába, vagy gyapjúba, mások bozontos juhirhába, az előkelőbbek közönséges posztóba öltöznek. Termetük más és más, e tekintetben többségük alacsony inkább, mint magas. Erejük hatalmas, mindenféle erőfeszítést kívánó dolog végbevivésére alkalmas. Máskülönben ügyes földművelők, különösen törekvőek egyrészt a mezei munka, másrészt a baromtartás terén. Ezért aztán ritkán vannak otthon, szinte egyfolytában a mezőkön és pusztákon, valamint a barmok karámjainál tartózkodnak, csak ünnepnapokon térnek meg falvaikba. A betűvetést és a többi tudományt nem lusta, vagy lomha jellemük miatt, hanem a szegénység miatt kénytelenek elhanyagolni. Nem húzódoznak a harci feladatoktól sem, ha hívják őket. Gyermekeiket ugyanilyen életmódra szoktatják. A lányok azonban itt is sietnek megházasodni. Nem így a Később a magyarok Jellemük kemény ruházatuk paraszti Ügyességüket a földművelésben hasznosítják De a harci feladatoktól sem húzódoznak 18