Bél Mátyás: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-2. Bél Mátyás: Csongrád és Csanád megye leírása. Megjelent a szerző születésének 300. évfordulójára. (Szeged, 1984)

és amikor a plébániára ínséges idő következik, a jóravaló és érdemes személyek kápolnánkat is használhassák, és javukra fordíthassák az alábbi teherrel. így a mi Szent Demeter vértanú egyházunk mindenkori tisztelendő plébánosa azon az öt káplánon felül, kiket régi szokás szerint tartani szokott, két másik káplánt is köteles alkalmazni, hogy minél kényelmesebben vállalhassa és végezhesse a kápolna terheit és szolgálatait, és így ettől kezdve az ezután következő örök időkben a mindenkori plébános köteles hét káplánt tartani és ellátni, nemkülönben a polgárok is kötelesek évente a mindenkori plébánostól számadást kapni a kápolna általunk adott, ajándékozott és átengedett javai felől, akár istentiszteletre, akár magának a plébánosnak személyi használatára tartoznak, nehogy maguknak a polgároknak vagy akár a plébánosnak gondatlansága és hanyagsága miatt kápolnánk kárt szenvedjen javaiban. A hivatalban lévő tisztelendő plébános naponta mondasson egy misét kápolnánkban az alábbi módon, hasonlóképpen szabad lehetősége legyen a plébánosnak a temetkezésre szolgáló hely tisztességes személyek számára történő engedélyezésére, leginkább pedig azok számára, akik valamivel hozzá akartak járulni a templom hasznához és helyreállításához, de három temetésnél többet ne engedélyezzen stb. Hogy ne jusson kápolnánk végromlásba, elővigyázatosságból tegyük még hozzá azt a kitételt, hogy ha az idő valamely viszontagsága miatt ezen oklevél az őrizők gondatlansága folytán elveszne, a városi jegyzőkönyvben ugyanígy fellelhetők legyenek a feltételek, melyekkel kápolnánkat alapítottuk, s a mód, melyet az istentiszteletekben be kell majd tartani. Hogy pedig alapítványunk tartós legyen, és minden előírást minél megfelelőbben teljesíthessenek, az alább írt dolgokat örökre a kápolnának ajándékozzuk, tudniillik egy malmot az Ercsiben lévő malomhellyel együtt, egy billogzott, szám szerint ötvenhat hátaslóból álló ménest, a Kamenc város előhegyén lévő, Kutyás nevű szőlőt, egy mészárszéket mesterrel és 40 forintnyi ellátmánnyal e mészárszék üzemeltetésében adódó haszonként, készpénzben száz forintot azzal a feltétellel, hogy a mindenkori plébános ezt a száz és negyven forintot ne idegenítse el a kápolnától, hanem azt a száz forintot valami tisztességes egyeségre és keresetre használja, a visszamaradt 40 forintot pedig kezelje a mészárszék tartásában lévő haszon érdekében, ahogyan azt fentebb említettük. Ha netán meghalna a plébános, a szegedi polgárok az ő javaiból adjanak az új plébánosnak, abból a 140 forintból, valamint két aranyozott kelyhet, két misekönyvet, öt kazulát, öt oltártérítőt, hét szőnyeget, réz gyertyatartókat, és mindkét oltárt; ezen fent említett összes és egyenként vett dolog hiteléül és bizonyságul oklevelünket gyűrűs pecsétünkkel és sajátkezű aláírásunkkal erősítjük meg. Kelt Budán, pünkösd vigiliáján, az Úr megtestesülésének 1501. évében. Ezt a kápolnát a megérkező piarista atyák az ifjúság számára jelölték ki,

69 ezek a papok a Szent Demeter templomban végzik plébánosi teendőiket. E templommal szemközt van egy városi védnökséggel emelt épületük. A palánkban lévő