Bél Mátyás: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-2. Bél Mátyás: Csongrád és Csanád megye leírása. Megjelent a szerző születésének 300. évfordulójára. (Szeged, 1984)

dolog a várossal együtt a mieinké marad. Imre herceg 54 szent napja volt, amelyen a császáriak elfoglalták a várost. Miután ó'ket kíséretünkkel Temesvárig vezették és ötszáz fó'nyi ó'rséget hátrahagytak Csanád töröktől való visszavételére indulnak. X.§ Miután így visszaszerezték Szegedet, a megszállás alatt elszórtan, bizonytalan helyeken bujdosó polgárai visszatértek övéikhez, és miután házacskáikat lassanként helyrehozták és a várost felépítették, amennyire csak lehetett, nem volt más kívánságuk, csak hogy annyi bajból megmenekülve végre örök­re békén hagyják őket az ausztriai sas szárnya alatt. De alig­hogy teljesült kívánságuk, és annyi zavargás után megpihentek, a Rákóczi-féle mozgalmak 55 támadtával máris újra menekül­niük és szenvedniük kellett. Mintegy két éven át nemcsak a lázadók gyakori betörései miatt szenvedtek, hanem 1705-ben mintegy három hétig tartó igen heves ostromot is kiálltak, mivel megszállták őket. 55/a Isten és a császár segítségével azonban úrrá lettek ezen, s ezt követően bármiféle zavargások, fosz­togatások és támadások történtek is, mindet állhatatos lélek­kel viselték. A külvárosok elnéptelenedése és fölégetése is a császári katonaságnak a király iránt tanúsított erős és őszinte szeretetéhez és szövetségéhez hasonló hűséggel tartották a várat és a palánkot a zavargások megszűntéig. Csaknem ugyanazon időben, az 1709. és 1710. évben a pestis országos elterjedése idején a mieinket is súlyosan érin­tette a járvány, de mivel a kezdet kezdetén jámborsággal és igyekezettel nyomban ellenálltak, nem szenvedtek nagy veszteséget. A járvány tovaterjedésének megszűntét isteni kegyelemnek tulajdonítják, és úgy hiszik, hogy Havas Boldog­asszony oltalma miatt szűnt meg. Egyébként nemcsak 1716-ban siettek segítségére a szege­diek az Eugen 56 vezette seregnek, hanem gabona, bor és más élelemiszer szállításával segítettek 1695-ben a Saxo 57 és Häusler alatt Temesvárt felette nagy nélkülözés közben ostromló katonaságnak is. Hausiert, aki ott esett el, elhozták, és tisz­teletre méltó módon a Havas Boldogasszony alsóvárosi temp­lomában temették el, 58 ezzel is épp elég fényesen tanúsították hűségüket a császári katonasággal szemben, ahogyan azt maga Lipót is kegyelmesen elismerte, amint fentebb idéztük. Egyéb­ként azt sem hallgathatjuk el, hogy 1687/88-ban olyan nagy éhínség volt Szegeden, hogy egy köböl gabonáért tizenkét forintot 59 adtak volna, mégsem lehetett kapni. Ezért aztán négyszáznál is több ember halt éhen, a többieket, akik szintén elgyöngültek és erejüket veszítették az éhségtől, vagy a farka­sok tépték szét házaikból kivonszolva, vagy a füvek és bokrok szokatlan eledele miatt pusztultak el, ezekkel akarták éhüket enyhíteni. A Tisza árvizei hol hat, hol nyolc, hol tízévenként öntötték el Szeged területét. Emlékeznek a polgárok, hogy A törökök Sze­gedről való elköl­tözése után az épp helyreállításhoz kezdett várost bel­ső bajok gyötrik A Rákóczi-féle felkelések Pestisjárvány Ehinség Árvíz 34

Next

/
Oldalképek
Tartalom