Bél Mátyás: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-2. Bél Mátyás: Csongrád és Csanád megye leírása. Megjelent a szerző születésének 300. évfordulójára. (Szeged, 1984)

termékeny, néhol éppoly egészségtelen. Búza és mindenfajta magvas növény megterem rajta, jóllehet egyszer szántják. Trágyázást nem igényel, sőt anélkül is gazdagon terem. Földjét kövér fekete földdel kevert termékeny föveny alkotja. Amint azonban arról korábban már szó volt, a föld csakis a folyóval szomszédos részen és a mocsarak szegélyén kiváló. Ami távolabb van, kevésbé terem, hacsak nem művelik meg háromszor,

14 nem hajt hasznot. Máshol annyira használhatatlan vetés szempontjából, hogy még a barmoknak is alig használ. Máshol viszont, ahol vagy a telepesek lustasága vagy gyér száma miatt parlagon hever, ott még ennyire se jó. Ami ellenben a művelésből megterem, az az áradásoknak van kitéve, és csak ritkán tudja a telepes csűrjébe takarítani. VI. § A Tiszán túl gazdagabb a gabonatermés, s jóllehet mindenütt kevernek hozzá tiszta búzát

15 is, vele egyformán bőségesen terem. A többi részek — mint mondottuk — a folyón innen is, ahol csak művelés alá veszik, megjavulnak. A vidék eltűri az ültetett fákat, ha ugyan ültetnek, jóllehet a törökök kiűzése után érezhetően gyarapodott a vidék lakossága, mégis ritkán lát az ember gyümölcsfákat, legföljebb kérgeseket. Inkább a szőlőt művelik, de ennek termése sem tartós, bármilyen fajtából, akár fehérből, akár vörösből préselik, ugyanis mindkettőt egyforma termékenységgel fogadja be. Sokféle szőlőt ültetnek, ezeknek jó a körösi és a kecskeméti föld. A leggyakoribb az öreg kecskecsöcsű szőlő és a görög fajtájú aegomastus. Ez nagy és bő fürtű, nagyobb szemű és húsosabb, Ítéletünk és a lakosok tapasztalata szerint azonban inkább evésre, mint borkészítésre való. Nem áll el, bár nemes fajta, fél év alatt megecetesedik és megnyúlósodik. Egyébként itt is minden szőlőfajta ugyanazt a gondozást igényli, mint másutt. Egy részüket sorban, budai szokás szerint kora tavasszal, nyomott barázdákba ültetik, más részüket fúróval földbe mélyített lyukba, szemzett állapotban, két láb mélységre. Megerősödése után rügyre metszik, így lesz fejezett a vessző. Háromszori kapálást igényel, bármily laza is a talaj, vagy még ha könnyű is a fellazítása. A szaporítás dugványok szétültetésével történik, éspedig abba a sorba, ahová az újat helyezték. Minthogy pedig túlságosan is tobzódik a kövér földben, gyakran lemetszik a tetejét, így enyhítenek rajta. Mihálynapkor szüretelnek. Ennek elmúltával ugyanis nem^ marad sokáig a vesszőn a gyümölcs, hanem éretten lehull. Ára alacsony, mivel elterjedt és minden évben bő a termés, jóllehet nem egyformán érett. így aztán hol édesebb, hol savanyúbb az íze. Éppen így különböznek a görögdinnyék. 1730-ban, amikor sehol sem látott az ember elég érett gyümölcsöt, itt voltak a legérettebbek és a legnagyobbak. A káposzta, kelA föld természete és termékenysége A szőlők Nemes, de nem elálló italt hoznak A szaporítás A szüret Görögdinnye bőség 14