Bél Mátyás: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-2. Bél Mátyás: Csongrád és Csanád megye leírása. Megjelent a szerző születésének 300. évfordulójára. (Szeged, 1984)

közlés az, amelyik leginkább megközelíti a tudományos színvonalat. Alapos bevezetőjében kitér Bél életére és a. Notitia keletkezési körülményeire, az egyes kéziratok őrzési helyére és a másolatok sorsára. Pontosan megjelölte,hogy mely kézirat alapján dolgozott, megindokolva, hogy miért az alapján. A Gyurikovits féle, jól olvasható variánst használta, és csak ott vette igénybe az eredetit, ahol Gyurikovitsnál az a rész hiányzott (vagyis a Csongrád megyéhez hasonló módon ez is kivonatolt másolat volt).

181 1957-ben jelent meg az Esztergom megyéről készült leírás, sajnos, ebből kihagyták azokat a részeket, amelyeket Bél Bonfini, Thuróczy, Oláh Miklós és Istvánffy műveiből vett át.

182 Stencilezett sokszorosításban jelent meg a Heves megyéről szóló leírás, Soós Imre kitűnő bevezetőjével és értékelésével. Sajnos ő is az OSZK-ban őrzött 19. század eleji másolat alapján dolgozott, ám a legfőbb hiba az, hogy helyenként nem ad szószerinti fordítást, hanem összevon, summáz a saját szavaival, azokat a helyeket pedig kihagyta, ahol Bél, úgymond, nem ad újat. Ő a Bél-féle felosztást sem tartotta meg, hanem a hosszabb részeket áttekinthetőbb szakaszokra bontotta fel.

183 A közelmúltban megjelentek közé tartozik a kun és jász területek leírása, amelyet a kecskeméti levéltár adott ki. Az igényes munka komoly hibája, hogy ez is a Gyurkovits-féle másolat alapján készült. Annál szomorúbb ez, mert a szerzők megjegyzéséből kiderül, hogy tudtak az esztergomi példányról is, de beérték azzal, hogy levélben érdeklődtek utána, és mikor kiderült, hogy „szintén csak másolat," nem nézték meg. Holott az a példány valóban a Bél-féle eredetiről készült, 18. század végi másolat. Nem tudjuk, vajon Gyurikovits ezt az anyagot szószerint másolta, vagy csak kivonatolta, de ezt a kettő egybevetéséből ki lehet deríteni. Abban egyetértünk a szerzőkkel, hogy minden másolás szövegromlással jár, de éppen ezért kellett volna a korábbi példányt is megnézni.

184 1976—77-ben a Vasi Szemle közölte 7 folytatásban Bél Mátyás Vas megyéről készült leírását. A helyszíni kutatások során alkalmam nyílt Esztergomban ezt a kéziratot átnézni, és elmondható, hogy ez az egyik legszebb, leggazdagabb anyagot tartalmazó része a Notitiának. Igazán csak sajnálni lehet, hogy ennyi folytatásba tördelve, összezsúfolva jelent meg egy nagymultú megye oly fontos forrása. A geográfiai és térképtörténeti kutatásairól ismert (Mikoviny kapcsán már említett) Bendefy László igen rövid bevezetőjében elmondja, hogy az esztergomi kézirat alapján dolgoztak. Nem tudtuk egyetérteni azon nézetével, hogy a kézirat 1740 körül készült.

185 Mint a többi leírás, ez is valamikor az 1723—1732 közti időszakban készülhetett, és ha hiszünk annak a föltételezésnek, hogy a Pozsonyhoz közelebb eső részek hamarabb kerültek sorra, akkor Vas megyének elég korán kellett készülni. Az egyes folytatások végén alapos jegyzetek vannak, érthetetlen viszont az utolsó, (7.) folytatás végén található Utószó, mert az ott közöltek inkább a bevezetőbe kívánkoztak volna. 181 LUKÁCS K. 1943. 182 BÉL Mátyás: Esztergom vármegyéről. Fordította : Prokopp Gyula, bevezető: Zolnay László. Tatabánya,^ 1957. Bél kapcsán az alábbi dátum szerepel: 1684—1742 (?). 183 BÉL Mátyás : Heves megye ismertetése 1730—1735. Fordította és bevezette : Soós Imre. Eger, 1968. 184 BÉL Mátyás : A kunok és jászok avagy filiszteusok (Id. 106.).. .Kár, hogy az alapos jegyzeteket készítő szerzők következetesen „Gyurkovits"-nak írják Gyurikovits nevét, (p. 9.) és hogy mint írják, nem vállalhatták az „előreláthatóan időigényes kutatást" (p. 9.), mert ez hasznára lett volna a munkának. 185 BÉL Mátyás : Vas vármegye leírása. Bevezető és jegyzetek : Bendefy László. Fordította : Tihanyiné, Szálka Irma. Vasi Szemle, 1976. pp. 108—126; 421—258; 463—476; 567—583; 1977. pp. 60—81; 266—295; 446—470. Az idézett rész p. 109. 160