Bél Mátyás: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-2. Bél Mátyás: Csongrád és Csanád megye leírása. Megjelent a szerző születésének 300. évfordulójára. (Szeged, 1984)
a müvek születésének, saját gondolatainak legfőbb tanul a levelek százai, amelyeket még csak nem is vettünk számba. Ebben a korban, és különösen a felvidéki értelmiségek között, a levél, — mint az információközlés gyors és kitűnő eszköze — sokkal nagyobb fontossággal bírt, mint más időkben. Bél ráadásul itthon és külföldön a korszak számos szellemi és politikai kiválóságával levelezett, így ezek földerítése saját személyén túl, egyéb vonatkozásban is hozhat jelentős eredményeket. A megfeszített munka Bél erejét is kikezdte, 1742-ben szélütés érte, ami alkotókedvét és teljesítményét jelentősen csökkentette. Lelkészi teendőit is egyre nehezebben látta el, ezért 1749. júniusában egyháza nyugállományba helyezte, de ezt már nem élvezhette, mert 1749. augusztus 29-én meghalt. A Notitia keletkezési körülményei, szerkezete A 18. század, de talán a magyar tudomány történetnek is mindaddig legnagyobb jelentőségű — és terjedelmű vállalkozása volt Bél Mátyás fő művének az elkészítése, annak a Notitiának, 63 amelyet eddig szánt szándékkal figyelmen kívül hagytunk. Tegyük hozzá azonnal, hogy a munka teljes terjedelemében ma még alig ismert, mert a nyomtatásban megjelent 5 köteten túl, azt terjedelemben többszörösen meghaladó anyag maradt ránk kéziratban, amely részben megye leírásokat, részben az ország gazdaságát, lakosságának életét stb. tartalmazó köteteket foglal magába. 18. századi tudomány történetét tárgyaló művek és a Bél munkásságával foglalkozó tanulmányok egyaránt meggyőző módon mutatnak rá a hon— és államismereti leírások eredetére, kiemelve annak holland—német mintaképeit, az evangélikus pietista közvetítő szerepet, arra a konklúzióra jutva, hogy a Halléban végzett Bél esetében ez a német példakép volt a meghatározó. A elért eredményeket maximálisan figyelembe véve az alábbiakban arra szeretnék rámutatni—és néhány konkrét példával bizonyítékot is szolgáltatni — hogy ez a kérdés sokkal összetettebb és bonyolultabb (mint ahogy Bél életének és munkásságának számos más vonatkozása is az) semhogy egyetlen ilyen tényezővel lehetne magyarázni. Az állammal foglalkozó egyedi munkákat — J. Bodin, H. Grotius, Bossuet írásait — a 17. században önálló műfajjá váló —hon — és államismereti irodalom váltotta föl, amelynek egyik fő alakja a helmstedti jogtörténész Hermann Conring volt. A földrajzi, gazdasági, statisztikai adatokat összegző könyvek a fejlődő központi hatalomintézkedéseit az adóztatást és egyáltalán a korszerű tájékozódást kívánták megkönynyíteni. A 17. század vége felé, a fölvirágzó német pietista mozgalom átvette és tovább fejlesztette ennek eredményeit, különösen a Bél számára oly nagy hatást jelentő August Hermann Francke és Cellarius munkásságára gondolunk. 64 A pietista—német ág mellett föltétlenül említést érdemel a 17—18. századi jezsuita földrajzi leírások sorozata, amely Bél közvetlen előzményei közé sorolható. Névszerint a szakirodalom rendszerint Timon Sámuelt, 65 Csiba Istvánt 66 és Michael Bonbardust említi. 67 63 Notitia Hungáriáé novae historico— geographica. I— V. Bécs, 1735—42. A továbbiakban csak Notitiaként említjük. 64 Ez a kérdés a hazai irodalomban eléggé feldolgozatlan. Rövid összegzést tartalmaz HÓMAN Bálint: Tudományos történetírásunk megalapítása a XVIII. században. Bp. 1920. pp. 7—13. és KOSÁRY 1980. pp. 150—154., továbbá MIT/2 pp. 465—466. 65 Celebriorum Hungáriáé urbium et oppidorum topographia. Nagyszombat, 1702. Vö. KOSÁRY 1980. p. 146. és az MIT/2, pp. 411; 418; 430; 559. 66 Tyrnavia nascens, Nagyszombat, 1706. és Dissertatio historico—physica de admirandis Hungáriáé aquis. Nagyszombat, 1713. és Dissertatio historico—physica de montibus Hungáriáé. Nagyszombat, 1714. Vö. MIT/2, pp. 418; 465. és KOSÁRY 1980. pp. 150; 177. 87 Topographia magni regni Hungáriáé. Bécs, 1718. 127
