Bél Mátyás: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-2. Bél Mátyás: Csongrád és Csanád megye leírása. Megjelent a szerző születésének 300. évfordulójára. (Szeged, 1984)

Bél munkásságát vizsgálva — részben a kiadott, részben a kéziratban maradt leírásokat értve ide — kitűnik, hogy ő nem mindegyik művet, vagy szerzó't ismerte, vagy ha igen, nem mindet használta. De az megállapítható, hogy egyes leírásokat különösen sokra értékelt. Elsősorban azokra gondolunk, amelyekből formai, szerkezeti és tartalmi elemeket vett átt, és amelyeket — mint fontos forrást — bevett az Adparatus kötetébe, vagy átadott Schwandtnernek, a S. R. H. számára. Bél sokra tartotta egyik korai leírásunkat, Oláh Miklós 1536-ban keletkezett Hungária—ját.

68 E munka a magyar nép eredetéró'l, a hun—magyar kapcsolatokról szól, ám 15 fejezetben közli Magyarország földrajzi leírását is (a IV-től a XIX-ig). Az ország leírása elég kezdetleges, nem megyénként, hanem nagyobb tájegységekként tekinti át, és együtt tárgyalja Moldvát és Havasalföldet is. Nem sokkal Oláh Miklós után 1556. körül írta művét Gregoriancz Pál gyó'ri püspök. Ezt is Bél adta ki elsó'ként.

69 Az első tíz oldal történeti összegzést tartalmaz, amelyben a magyar nép eredetét, a hun—magyar rokonságot fejti ki, azután a keresztény királyainkat, egészen I. Miksáig. Ezt követi a földrajzi leírás, amely két részbó'l áll: általános (Pars generalis: Hungáriáé delineatio) és különleges (Pars specialis: Hungáriáé descriptio). Ennek során sajátosan kevert földrajzi sorrendben halad, de a fo egységet az érsekségek ill. a püspökségek jelentik. Ismerte és sokra értékelte Bél Révay Péter leírását is, ami kitűnik abból is, hogy két nyomtatott kiadás után a SRH. II. kötetében ismét kiadták.

70 Révay maga is evangélikus volt, és a koronát, valamint az ország történetét tárgyaló munka az ország rövid leírását is odaillesztette, ő azonban a „Szent korona" országfogalmával dolgozott, azaz ide sorolta Szlavóniát, Dalmáciát, Horvátországot, Boszniát, Szerbiát, Galíciát, Lodomeriát, Kumániát és Bulgáriát.

71 Magyarország leírásában főleg a magyarok eredetéró'l írt, illetve felsorolta a négy fontos folyót, a Dunát, Tiszát, Drávát és a Szávát.

72 Bél az általa használt művek közül a legtöbbet Parschitius Kristóf országleírásából merítette. Erre azért kívánunk bővebben kitérni, mert munkássága Béljszempontjából meghatározó, ugyanakkor a szakirodalom szinte nem is tud róla.

73 Ő, a selmeci liceum rectora és ebben a minőségben ment el az 1687-es pozsonyi országgyűlésre. Nem tudjuk pontosan mi történt, miért maradt Parschitius hosszabb ideig Pozsonyban, tény az, hogy a Selmecbányái egyházi—városi elöljárók megfosztották Őt hivatalától, azzal, hogy az engedélyezett időn túl maradt távol. Fölmerülhet a gyanú, hogy Parschitiust esetleg a pietizmussal vádolták meg, amerre sem ekkor, sem később semmi bizonyítékuk nincs.

74 68 Első kiadása Bél Adparátusában, az első kötetben, pp. 1—41. Vö. BARTONIEK Emma: Fejezetek a XVI—

XVII. századi magyarországi történetírás történetéből. Kézirat gyanánt. Bp. 1975. pp. 24—34. 69 Adparatus... 2. pp. 85—146., de maga a leírás csak a 112-ig. Vö. BARTONIEK E. pp. 128-132 70 De Sacra Corona Regni Hungáriáé. Augsburg, 1613. RMK

III. 1118 és Bécs, 1652. RMK

III. 1795., íovábbá az 1659-ben Frankfurtban kiadott bővített változat : De monarchia et Sacra Corona regni Hungáriáé... RMK III. 2058. Bél közreműködésével mindkét változat bekerült a SRH II.-be Révayra legújabban Id. BÓNIS György: Révay Péter. Bp. 1981. 71 RMK III. 1118. p. 53. és. RMK. III. 2058. pp. 146—148. 72 RMK III. 2058. pp. 146—148. 73 A korabeli — főleg evangélikus — lexikonok ismerik ugyan nevét és megjelent munkáit, SZINNYEI elsősorban költő és teológiai munkáit sorolja fel, X. pp. 416—420. KOSÁRY Domokos; Bevezetés Magyarország történetének forrásaiba és irodalmába. Bp. 1970. p. 60. említi az Esztergomban őrzött kéziratot, de a leírás eddig nem kapta meg azt a figyelmet, amit megérdemelne. Vö. LAKATOS P. — ZOMBORI I. i. m. a 23. jegyzetben. 74 HORÁNYI Elek: Memoria Hungarorum. Bécs, 1775—1777. 1—3. A 3. kötet p. 38. azt írja róla, hogy „ab officio iustas ob causas a superioribus remotus, incertis foedibus per Germaniam 128