A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)
Régészet - H. Vaday Andra: Késő szarmata agyagbográcsok az Alföldön
rum áttevődésével az a helyzet alakult ki, hogy területileg a település legkésőbbi része és a temető korai sírjai kerültek egymás szomszédságába. I Ha a csillámos, szemcsés kézi korongon készült fazekakat vesszük szemügyre, analógiáikat a későbi telepanyagokban találjuk meg. E példányok megvannak a fehértói, 34 Solt Pálé I. telepi, 35 Makó—vöröskereszti, 36 földeáki, 37 Hódmezővásárhely— kopáncsi, 38 tiszaföldvári telepeken. A Solt Pálé I. telep nem teljes egészében leközölt leletanyagában ugyancsak sok az ún. hunkori tárgy. Lapos tál, gyűrűs nyakú korsó, besimított hordótöredékek, „emeletes" edénytöredékek mellett jelentkezik a beszurkált, benyomott és fésűs díszű kerámia is. 39 Az Orosháza monori lelőhelyen—különböző időben—előkerült szórvány anyagában szintén több a késői kerámia. 40 Tiszaföldváron — mint említettük — egy házhoz tartozó telken kerültek elő a bográcstöredékek. Ugyanezekből a gödrökből, ill. a házból került elő több kétfülű, egyenes nyakú, besimított díszű edény, kiöntőcsöves hasonló díszítésű korsók, felsőfüles magas, díszített edények, kanellurás töredékek, besimított figurális díszítésű tál 41 mellett későrómai, mázas dörzstál, késői terra sigillata chiara, mázas edények és becsiszolt díszítésű késői üvegpohár, ill. kanellurás üvegkehely is. 42 A római leletanyag a IV. század utolsó harmadánál korábbra nem tehető, sőt pl. a pohár esetében még későbbi időpontot kell feltételezni. Hasonlóképpen késői jellegzetesség a már korábban említett sokszög keresztmetszetű fülképzés is. Az előkerült bográcstöredékek alsó részén fekete elszíneződés látszik, ami arra mutat, hogy nyílt láng fölé akasztva használták ezeket. A fülek bordás megerősítése közvetve utal arra, hogy felfüggesztették a bográcsokat, és a sima díszítésnek tűnő széles, bordás megvastagítás arra szolgált, hogy a tele edényt elbírja a fül. Az orosházi darab 5,5 1 űrtartalmú, és a töredékek mérete alapján a többi sem lehetett kisebb. A későszarmata agyagbográcsok — az eddigi anyag alapján — a Dél-Alföldön terjedtek el elsősorban, legészakibb képviselőik a tiszaföldváriak. Szóródási területük csaknem pontosan fedi a késői kerámiaművesség speciális termékeinek elterjedési területét, 43 a hun bevándorlást közvetlenül megelőző, ill. avval együtt élo, leszűkülő szarmata szállásterület körét. IRODALOM Bokovenko, N. A. (1977) Tyipologija bronzovih kotlov szarmatszkogo vremenyi v VosztocsnoJ Evrope. Szov. Arch. 1977/4. 228—235. Kizlaszov, L. R. (1960) Tastikszkaja epoha v isztorii Hakasszko—Minuszinszkoj kotlovini. (Moszkva). Kizlaszov L. R. (1979) Drevnyaja Tuva. (Moszkva.) Kosziaenenko V. M.—Fljorov V. Sz. (1978) Bronzovije kotli Nyizsnyego Podonja. Szov. Arch. 1978/1. 192—205. 84 Párducz (1952)., VII. tábla 2—3., IX. tábla 2, 4 a-b., (rosszul beállított edényprofillal.) 86 Párducz (1935)., XXXII. tábla 11, 15, 17, 27. 86 Párducz (1939)., XV. tábla 4—5, XIX. tábla 5. 87 Párducz (1941)., XXXIII. tábla 10., XXXIV. tábla 3. 88 Párducz (1942) IV. tábla 14., V. tábla 20, és 22. stb. 89 Párducz (1935)., passim. 40 Bona I., Késő római és népvándorláskor, in: Orosháza története. Orosháza, 1965.119. 41 H. Vaday, A., Bemerkungen zur Frage der eingeglätteten Keramik mit figuraler Verzierung, itt Arch Inst. 10(1980) sajtó alatt. 42 Gabler D.— H. Vaday A., Terra sigillatákés utánzataik a Pannónia és Dacia közti szarmata barbaricumban. Fontes Arch, sajtó alatt. 48 1. 41. jz. 41
