A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Régészet - H. Vaday Andra: Késő szarmata agyagbográcsok az Alföldön

a perem alatt a csavart huzaldísz,

23 a füJ alatti „bajusz".

24 Az utánzás szempontjából érdekes számunkra az is, hogy kialakulási területén belül is előfordul a fémüstök utánzása agyagból.

25 Az agyagutánzatok már az i. e. III—

II. században megjelennek, de az i. sz. III században is megtalálhatók.

26 Kronológiai szempontból a szkíta— szauromata bronzüstök utánzatainál

27 fontosabb számukra az u.n. hun típus agyagutánzata, mely még miniatűr változatban is előfordul.

28 Visszatérve a hazai agyagbográcsokra, keltezésükről kell röviden szólnunk. A fehértói töredékek datálásával foglalkozott részletesebbenn Párducz Mihály.

29 A fehértói 1. és 2. számú gödör anyagát a III sz. vége IV. századra tette, a „ház" sártapasz töredékei között találtakat a II—

III századra, a 3. gödröt a III század második feléret ill. Ill—

IV. századra. Végkövetelékeztetésképpen a teleprészt III századinak tartotta, „mely esetleg átnyúlhatott a IV. századba" is. Konkrét a bográcstöredékeket — a rajtuk levő borda alapján — a poianai anyaggal hozta szoros kapcsolatba.

30 Mivel Poiana is belenyúlik a III. századba, a fehértói darabokat is a III. századra datálta. A fehértói teleprész leletanyaga számszerűen igen csekély, de ennek ellenére több olyan jellegzetes darab található benne, mely ellentmond a fenti keltezésnek. Többek között a kétfülű, besimított díszű, egyenesnyakú tipikus ún. hunkori korsótöredék,

31 a külső oldalán matt sávban besimított hullámvonallal díszített táltöredék,

32 vagy az a cserép, melyet a tipikusan késői díszítésmód jelentkezik, t.i. a mély besimított vonalak közötti simított, ill. matt felületek váltakozásával kialakított minta.

33 A keltezésnél mutatkozó eltérés oka abban rejlik, hogy Fehértón előkerült a — feltételezhetően a telephez tartozó — temető pár sírja is. A feltárt — korábban keltezhető sírok, ill. a teleprész közti kronológiai szakadék csökkentésére irányuló törekvés, az új, és gyakorlatilag ismeretlen leletanyag analógiás hiánya magyarázza a datálási hiányosságokat. Mivel Fehértón nem teljes temető és telep feltárásáról van szó, a töredékes anyagban mutatkozhat időbeli eltérés. A Fehértó partján előkerült egyéb leletanyag tanulsága szerint hosszú életű telepről és hozzátartozó temetőről, ill. sírcsoportokról van szó. A teleprészek feltárt anyagának összetétele arra mutat, hogy időben és területben a telep elhúzódva települt, azaz a korai teleprétegre nem települt rá a későbbi falu, hanem időbeli megújulásában a korábbi telep széle felé terjeszkedett, az idők során elhagyták, a településcentrum lassan tovább tolódott. A közölt telepanyag a település késői fázisából származik, a temető viszont a korai fázis közepéről és végéről. Hasonló jelenséget figyeltünk meg Tiszaföldváron is, ahol a település cent28 Kubinov 14. kurgán, Mokrij Csaltir, Szadovij kurgán, Rosztov-na-Donu, Alitub, 3. kurgán 20. sírjából előkerült üstök: Koszjanenko—Fljorov (1978)., 4. tábla 1—2., 5. tábla 1—2., 4., 2. tábla 3., Bokovenko (1977)., 1. ábra 24 Szadovij kurgán, Gnyilovszkaja Kruglij kurgán üstjein: Koszjanenko—Flojorov (1978)., 5/1. és 5/5. kép. 25 Kizlaszov (I960)., 23/1—3 kép. Három példányt hoz Izihszkij Csaa—Taszból, beszurkált, karcolt és bevagdalt mintával az edényfalból felhúzott és átfúrt füllel. 26 Kizlaszov (1979)., 75. jz. 27 Kizlaszov (1979)., 103. és 74. jz. 28 Kizlaszov (1960) 79. a részletes felsorolással, Kizlaszov (1979)., 104. és 78. jz. Meg kell jegyeznünk, hogy az alföldiekhez hasonló kivitelű — legalábbis formáját tekintve emlékeztető — üstutánzatot ismertet R. von Uslar, Westgermanische Bodenfunde. Berlin 1938. 12., 23. és 14/4. tábla. Az edény fülét a megvastagodó peremből húzták fel, a lyuk fölött íves borda fut körbe, mely az edény nyakhajlatában folytatódik. Eltérés az alföldiektől az arányokban van elsősorban, ill. a fenék felé homorúan ívelt edényfalban. 29 Párducz (1952)., 41. 80 Párducz ( 1952)., 7—16. jegyzetek. 81 Párducz (1952)., XII. tábla 4. 82 Párducz (1952)., IX. tábla 11. 88 Párducz (1952) VII. tábla 13. 40