A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Művészettörténet - Szuromi Pál: A kifejezés bűvöletében (Varga Imre művészetéről)

a bensőségesebb érzékenység és a felszabadultabb, gonoszkodó magatartás: Varga szereti is, zárójelbe is teszi saját teremtményeit. Máskor meg az utóbbi vonások kapnak kiélezettebb formákat, ahogyan ezt a La Charogne változatai bizonyítják. Az egyik elképzelés bronzból, a másik rézlemezekbó'l, fából és tüllből készült, nem is beszélve a porcelán megoldásról. Mint említettem, többféle inspirációt kapott az alkotó a francia művészettől, ami ennél a gondolatnál 7. A la Recherche IV. : Táncolók (1968, bronz, 60 cm) is tetten érhető. Hiszen Monet Baudelaire kedvesét láttató olajképe, továbbá a költó' verse (A dög) izgatta Varga fantáziáját, vagyis a nyers érzékiség anatómiája. Találóan jellemzi e művek egyikét Harangozó Márta : „Ebben a kitárulkozó nó'i testben legalább annyi a fojtogató, visszautasíthatatlan cédaöröm, mint az azt követő csömör, menekülésvágy... Fekete irónia, lírába-érzelmességbe fojtva..." (Varga Imre, Corvina K., Bp. 1977). És hol van még jó néhány izgalmasabb, érdekesebb kis-és nagyplasztika, amelyekről szót sem ejtettem írásomban? Varga Imre jelentős életművet teremtett. Napjainkban is alakul, gyarapodik ez az életmű, de a lényeg változatlan. Munkásságának java termése korunk fontosabb emberi, etikai kérdéseihez kapcsolódik, s nemegyszer tartalmas, igényes művészi válaszokat adott e kérdésekre. Kezdettől ragaszkodott a valósághoz, még inkább az emberi világhoz, és szellemi tisztánlátását semmivel sem korlátozza. Az о szemléletében a személyes, a nemzeti és az egyetemes történelem egyszerre a realitások és lehetőségek tárháza, amelyek megismerése és felmutatása nélkül szegényebb, kiszolgáltatottabb lenne a jelenkor. Mint ahogy a mindenkori embert is fenségesnek és köznapinak, tragikusnak meg groteszknek látja, jóllehet egyénenként is megannyi összetételben, árnyalatban mutatkoznak ezek a tulajdonságok. Varga műveiben tehát kevés helye van a kategorikus, lezárt gondolatnak. Megkapó kifejező erejével elhiteti, felfedezteti velünk a személyes és a társadalmi lét bonyolult gazdagságát, s ezzel együtt elfogadjuk vagy továbbgondoljuk a magvasabb művészi közlendőket. 402