A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Művészettörténet - Szuromi Pál: A kifejezés bűvöletében (Varga Imre művészetéről)

A magyar modern szobrászatban többnyire újszerű, távlatokat nyitó ez a tudatosan megkomponált tartalmi többrétűség. De hasonlóan különös az életmű mögött meghúzódó alkotói magatartás is. Szabó Júlia, a művész elsó' monográfusa a boszorkányos ügyességű, stílusgátlásoktól mentes manierista szobrászban, Benvenuto Celliniben találta meg Varga előképét, s nem is alaptalanul. Hiába érzékeljük munkásságában a virtuóz Rodin mester nyomatékos hatását, továbbá Manzú, Emilió Greco vagy Ferenczy Béni, Pátzay Pál szellemi jelenlétét: összességében megfoghatatlan, kategorizálhatatlan szobrászattal van dolgunk. Másfelől pedig olyan alkotói magatartással, amelyben a művészettörténeti állítás és folyamatosság a perdöntő. Hiszen Varga Imre természetesen apellál a klasszikus tanulságokra, a modern mesterekre, aztán biztonsággal felhasználja a pop-art fogásait. A kifejezés pontosságát, igazságát és minőségét tartja mértékadónak, amelyekhez képest a stílus, a módszer és az anyag csak engedelmes szolgálattevő. „ Úgy képzelem — fogalmazta meg egyszer az alkotó —, hogy minden kifejező mű — tulajdonképpen anyagtalan... Nem az, ami, hanem az, aminek látszani tud." Igaz, a kulturális és a művészeti közéletben elég gyakran eltorzul az ilyenféle egyéni „látszani tudás". Minduntalan osztályozni akarunk, mechanikus kategóriákat gyártunk, később meg szégyenkezünk a magunk állította szellemi korlátok miatt. Pedig hát remekül tudjuk : az élet is, a művészet is izgalmas és bonyolult mozgások, áthatások szövedéke. Különösen így van ez századunk sokszínű, dinamikus szellemi életében, noha az előző korokra sem jellemző az állóvíz magatartás. Inkább azt látjuk, hogy a különféle szemléletek, stílusok vagy műfajok szerencsés találkozásánál időtálló életművek születtek, mert a részletigazságokból átfogóbb művészi minőség keletkezett. Varga Imre szobrászatát is ez avatja jelentőssé és tanulságossá. IRODALOM Aradi N., A szobrász és a történelmi tudat. Művészet, 1979/7. 8—12. A realizmus a képzőművészetben. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1979. Balázs В., Corpus delicti. Művészet, 1979/7. 12—14. Harangozó M., Varga Imre. Corvina Kiadó, Bp. 1977. Hegel, Esztétika. Akadémiai Kiadó, Bp. 1952. Horváth В., A nap hőse. Művészet, 1979/7. 22—26. K. Kovalovszky M., Az emlékműszobrászat. TIT Kiadvány, Bp. 1978. Menyhárt L., Amit a művész lát. Művészet, 1979/7. 2—6. Németh L., A művészet sorsfordulója. Gondolat Kiadó, Bp. 1970. Németh L., Modern magyar művészet. Corvina Kiadó, Bp. 1968. P. Szűcs /., Varga „anticlassico". Művészet, 1979/7. 20—22. Ráth Zs., Kényes egyensúly. Művészet. 1979/7. 14—20. Rideg G., Varga-jelenség. Művészet 1979/7. 6—8. Rózsa Gy., Négy portré. Képzőművészeti Alap, Bp. 1977. Szabó J., Varga Imre. Képzőművészeti Alap, Bp. 1973. 403