A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Művészettörténet - Szuromi Pál: A kifejezés bűvöletében (Varga Imre művészetéről)

Itt eljutottunk az elöljáróban kiemelt Hősi emlékmű gondolatköréhez. S mindjárt kapcsoljuk is ide a Babij Jar és az Erőltetett menet című kisplasztikákat, hisz tematikai rokonságuk mellett művészi eszközeikben, érzelmi-szellemi töltésükben sem idegenek egymástól ezek az alkotások. Kollektív emberi szituációkat, kathartikus és vészjósló történelmi mozzanatokat idéznek az utóbbi művek, tudjuk, hogy éppen a Kijev környéki Babij Jar a fasiszta brutalitás és embertelenség egyik legszégyenteljesebb mementója. A plasztika lépcsős kiképzésű, érdes kőburka a szakadékos, sziklás vidéket juttatja eszünkbe, a sziklavájatokban pedig egymásba torlódó, alázuhanó sötétebb ólomtesteket látunk. Ezt a hatást nyomatékosítja, hogy a legyilkolt, megcsonkított emberek formakötegei kilógnak, kilépnek a kőtömb határain. Távolabbról nézve mintha alázúduló folyókat mutatna az alakok hullámzása, közelebbről viszont észrevesszükk, hogy keresztjüktől megfosztott Krisztusfigurák sorjáznak a vájatok között. Ezzel a jelképi utalással a kifejezés felső határait érinti az alkotó : így egyetemessé tágul a megrendülés és a tanúságtétel hangja. 3. Erőltetett menet (1968, beton, műanyag, 36 X105 cm) Elvontabb, sűrítettebb megformálású a betonból, műanyagból alkotott Erőltetett menet. Míg a Babij Jar figurái voltaképpen klasszikus mintázásúak, s egyfajta természeti közegben jelentkeznek (amely némiképp megcsonkított, ledöntött keresztre hasonlít), addig itt egy nagylendületű, kivételes érzékenységű szobrászi gesztussal találkozunk. Hiába lesz egyre tagoltabb, nyitottabb, kiszolgáltatottabb és emberformájúbb a horizontális karakterű plasztika eleje: egészében véve személytelen jellegű, egytestű, egysorsú marad a menetoszlop. De hiszen a történelmi valóság is ilyenné alakított megannyi embert, akiket már inkább csak az ösztönük ereje mozgatott. Varga Imre művén is ez az előrelendülő, megtántorodó mozgásforma a szembeötlő. Pontosabban szólva a folyamat érzékeltetése: ahogyan az előrébb haladók vertikális mozgékonysága, sebezhetősége fokozatosan átváltozik földhöz tapadó, statikusabb hatású, már-már természeti szilárdságú formává. Filozofikus mélységű felismerést és igazságot közvetít ez a műalkotás is, csakhogy itt önelvű — az anyag belső természetéből adódó — plasztikai eszközökkel élt a művész. Első látásra a realistán, expresszíven fogalmazott Hősi emlékmű a Babij Jar klasszikusan mintázott torzóival mutat affinitást, noha hangvételük ugyancsak különböző. Tüzetesebben vizsgálódva viszont kiderül: inkább az előbb elemzett kompozícióval tart szorosabb rokonságot. Nemcsak a mankószerű lábhalmaz, 395