A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Művészettörténet - Szuromi Pál: A kifejezés bűvöletében (Varga Imre művészetéről)

Szinte a legegyszerűbb motívumokat, eszközöket használta az alkotó. A háború kataklizmái többnyire még most is a lesoványodott, megcsonkult katonát juttatják eszünkbe másrészt könyvekből, filmkockákról vagy személyes tapasztalatból jól is­merjük a kitüntetések, az étkezések sajátságos tárgyi kellékeit. Együtt van tehát a köznapi és a kivételes attribútum, a realitásokkal számoló művészi magatartás. De észrevesszük azt a szellemi többletet is, ami ebból az alapállásból kibontakozik. Mert egymásra kérdeznek itt a rongyolt katonazubbonyból előbukkanó csonka végtagok és a fényes kitüntetések, ahogyan az utóbbi elemekkel ritmizál a felénk tar­tott üres csajkaforma. Mintha utólagos megértést vagy tanúságtételt követelne tő­lünk társai nevében is ez a feje sincs, értelmetlenül elpusztult és „hősnek" titulált közkatona. A nemzeti sorskérdésekkel való etikus szembenézést példázza Varga alkotása, ugyanakkor az emberi felelőtlenség, gonoszság történelmi produktumaira figyelmez­tet. Egyszerre eleven testiségében és többsíkú szellemiségében érzékeljük a virtuózán mintázott, meghökkentő figurát; egyszerre sajnáljuk, félünk tőle, tán mosolygunk is hetykeségén. A groteszk és a tragikus hangvétel remekbe sikerült ötvözete ez a plasztika, amit a jellegzetes címadás is megerősít. Nem véletlen, hogy a művész több­féle változatban kipróbálta a kompozíciós ötletet, míg végül az életnagyságú bronz­plasztika az Oslói Nemzeti Galériába került. A Hősi emlékmű köztéri kivitelezésére viszont még nem kapott megbízást az alkotó. Ám ne időzzünk tovább ennél az alkotásnál, jóllehet kulcsfontosságú az élet­műben. Hisz Varga Imre rangos, foglalkoztatott és termékeny művész. Közel fél­száz köztéri művet alkotott mintegy negyedszázad alatt, melyeknek egy része kül­földre került (Belgium, Olaszország, Szovjetunió, Lengyelország, Norvégia, Jemen). Rendszeresen szerepel a hazai s külföldi kiállításokon, munkásságát a legmagasabb szintű állami, kulturális kitüntetésekkel is elismerték. Művészetének jelenléte, szem­léletformáló hatása kitörölhetetlen a hatvanas, hetvenes évek képzőművészeti életé­ből ; nagy lendületű, gazdag pályaképe alapján a kortárs szobrászat egyik reprezentatív egyénisége. Olyan kiemelkedő, színvonalas emlékművek és köztéri munkák állnak mögötte, mint a Debrecenben elhelyezett Professzor, a Mohácson felállított Lenin s Radnóti Miklós szobor, aztán a Budapesten látható Partizán és Károlyi Mihály emlékmű, nem is szólva jó néhány kisplasztikáról vagy az előbb emlegetett Hősi emlékműről. De hát honnan indult, miféle útvonalon haladt ez a szépen ívelő művészi pálya? Miféle szemlélet és módszer jellemezte az alakuló, változó alkotói gyakor­latot, s mi az, ami az eredményeket, a népszerűséget magyarázza? Keveset tudok Varga Imre gyerekkoráról, fiatalkori éveiről. A lexikon adatai szerint: 1923. november 1-én született Siófokon, s meglehetősen későn, 27 évesen került be a Képzőművészeti Főiskola szobrász-tagozatára. Pedig korán megmutatko­kozott tehetsége, igaz, éppenséggel a festészet területén. Tizenhárom éves volt, amikor egy képe nyilvánosságot kapott Párizsban. Ehhez az időszakhoz, ugyanehhez a város­hoz kapcsolódik első jelentősebb külföldi útja is. Vargában tartósabb nyomokat hagytak a művészeti, szellemi jellegű benyomások, egyáltalán a francia kultúra meg­ismerése. A későbbi évtizedekben született munkák egy részének témája, hangvétele és címadása jobbára egyértelműen ezekre az élményekre utal, de művészetének egész szellemisége, formavilága is ösztönző inspirációkat kapott a francia kultúrától. Másféle élményeket jelentett a második világháború s a vele együttjáró katonai szolgálat. Legtöbb művész számára valamilyen formában meghatározó jelentőségű a főiskolai évek, a főiskolai mesterek hatása. Az a légkör, az a szellemi atmoszféra, amely megbízható szakmai ismereteket és természetes kibontakozási képességeket 389

Next

/
Oldalképek
Tartalom