A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Művészettörténet - Szuromi Pál: A kifejezés bűvöletében (Varga Imre művészetéről)

akar biztosítani a növendékeknek. Nos, e tekintetben Varga Imre nemzedéke sajátságos történelmi, kultúrpolitikai viszonyok között érlelődött művésszé. Találóan hívta „elsőszülötteknek" e generációt az egyik kritikus, hiszen újfajta politikai, társadalmi közegben : egy demokratikus, közösségi arculatú világ szolgálatára készültek ezek a fiatalok az ötvenes évek elején. Sok-sok lelkesedés, eleven társadalmi progresszivitás jellemezte az időszakot, jóllehet a kulturális, művészeti életben érvényesülő szemlélet némiképp ellentmondott ennek. Hiába kaptak dinamizmusra ösztönző, „világmegváltó" eszméket, inspirációkat a növendékek: hiányzott mellőle a nyitottabb szellemű, korszerűbb szemléletű alkotói útravaló. Főként a klasszikus művészet egyes tanúságaira szorítkozott ez a felfogás, amely eleve kirekesztette az aktuálisabb társadalmi kérdések megfogalmazását, a szabadabb szellemi orientálódást, az egészségesebb kísérletezés lehetőségét. Kár lenne persze felületesen ítélkezni ezek alapján a művészi felkészülés időszakáról. Inkább csak a későbbiekben érezhette az elmulasztott stúdiumok szükségéi a generáció, a főiskolán csupán eleget tett — bár tagadhatatlan élvezettel — feladatainak. Fejeket és alakokat mintáztak, különféle természeti tanulmányokat készítettek, ügyelve, hogy a megformálás minőségét elsősorban a valóságos látvány igazolja. Varga Imre Mikus Sándor osztályában tanult. De mélyebb emberi és művészi hatást tett rá Pátzay mester egyénisége, akárcsak korosztályának több tagjára is. Pátzay Pál pedagógiai, művészi gyakorlatában szerencsésen ötvöződött a magasfokú mesterségbeli tudás és a humánus eszméket valló, fegyelmezett, — érzékeny plaszticitású — klasszicista szemlélet. Nyilvánvaló tehát: ezekhez a mértékekhez igazodott Varga törekvése, közben valós eredmények születtek. Egy-egy művével nemzeti kiállításokon szerepelt, az 1956-ban készített „Magvető" с vizsgamunkáját pedig köztéren is felállították. Beszédesen bizonyítja ez a plasztika a pályára lépő művész szakmai felkészültségét, szemléletbeli alapállását. Azt a tényt, hogy Varga Imre valóban magáévá tette, kitűnően feldolgozta a Pátzay-féle művészetfelfogást. Jóllehet a harmonikusan előrelépő, szép testű férfi köténye, felgyűrt ingujja valamiképpen a magyar paraszti valóság jellegzetességeit idézi, ám a plasztika egész szellemisége az európai kultúrában meghonosodott klasszikus ideákat sugallja. A nyúlánk, méltóságteljes alak dinamizmusa ellenére is megtartja kiegyensúlyozott zártságát, magasztos eszmeiségét, így a konkrét tematika szervesen beépül egy általánosabb érvényű művészi megfogalmazásba. A maga nemében tehát érett alkotással van dolgunk. Nyoma sincs itt formai bizonytalankodásnak, óvatoskodásnak, inkább frissességről és szakmai magabiztosságról tanúskodik a figura megformálása A diploma megszerzésével természetesen nem fejeződik be a szakmai alapozás, a művészi felkészülés időszaka. Ilyenkor jönnek csak igazán a próbára tevő, izgalmas feladatok, amiket már önállóan kell megoldani az alkotónak. Varga Imre rendszeresen és sokat dolgozik a hatvanas évek környékén. Kisebb-nagyobb köztéri megbízásokat teljesít, becsületesen jelen van a kiállítótermekben. Megszállott kíváncsisággal faggatja a szobrászi eszközök kifejezési eszközeit : rézdomborítást készít, faragja a követ, a fát és továbbra is műveli a bronzplasztikát. Többnyire különnemű portrék, valamint ugyancsak különféle álló, fekvő, üldögélő vagy könyöklő aktok kerülnek ki a műhelyéből, ahogyan ez a korabeli plasztikát és köztéri szobrászatot is jellemezte. Az ötvenes évek második felében ugyanis feloldódik a kultúrpolitikai, művészeti szemlélet merevsége. Zöld utat kapnak a legkülönfélébb kortársi törekvések, megszűnnek a tematikai, stílusbeli korlátok, s ezzel elevenebb pezsgésnek indul a képzőművészeti élet. Ide tartozik voltaképpen az aktszobrászat fellendülése is. Ebben az időben kezdenek benépesülni az ország közterei változó minőségű anya- és akt390