A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Újkori történet - †Sárközi István: Adalékok Dénes Leó munkásmozgalmi és közéleti munkásságához

Megjegyezzük még, hogy Szirmai István távozása — az M KP központi vezetésében szükség volt rá — komoly veszteséget, űrt okozott Szegeden a párt politikai tevékenységében. Nagy tekintélyű vezető pótlására nem volt alkalmas vezető egyéniség Szegeden. Az 1945 novemberi országgyűlési képviselő választások után, amikor is Szegeden, a kommunista párt jelöltjeire leadott voksok az összes szavazatoknak 12,1 %-át tették ki, jóval kevesebbet az optimista várakozással szemben — erőteljes támadások kereszttüzébe került a kommunista polgármester is. Egyebek közt megvádolták azzal is, hogy a megyei és a járási bíróság vezető állásait kommunistákkal töltötte be. Példaként említették Kiss Dezsőt. Később megvádolták azzal is,hogy szerintük a választói körzeteket is a kommunista jelöltek javára előnyösen jelölte ki.

15 Gaál Tivadar [a minisztertanács titkárságának későbbi vezetője, 1944 novemberétől a város közellátásának szervezője, kiváló kvalitású közigazgatási szakember] az 1945 augusztusában megalakult kommunista pártszervezet titkára így emlékezett vissza az 1945—47-es évekre: Sok gondot okozott nekünk az ellátatlanok nagy száma, a foglalkoztatási hiányok... s a kommunisták emberfeletti munkát végeztek s folytattak a demokratikus vívmányokért. A reakció politikai gáncsoskodása és szervezkedése igen nehéz helyzeteket szült."

16 Dénes Leó, a kommunista polgármester a pártjának megelégedésére nagy körültekintéssel irányította a törvényhatóság tevékenységét, gondosan ügyelve a koalíciós partnerek gyakran a kommunistákétól eltérő törekvéseire. Kiváló támasz volt polgármesteri munkájában Gaál Tivadar, Mison Gusztáv, dr. Toldi István, s természetesen a kommunisták törvényhatósági frakciója. Dénes Leó vezető tisztében támaszkodott a felszabadult Szegeden megszervezett, a MADISZ-ban tömörülő ifjú kommunistákra is. Részükre a városrészekben helyiségeket, tüzelőt utalt ki. Támogatta őket a falujáró szervező és a földhöz juttatottakat segítő munkájukban. A kisvasutat több alkalommal rendelkezésükre bocsátotta, egy-egy nagyobb létszámú kiutazásra a tanyavilág lakóihoz. írott emlékezéseiben s még életében élőszóban elmondott visszatekintéseiben a MADISZ akkori vezető egyéniségeiről szeretettel és megbecsüléssel nyilatkozott. így, ifjabb Halász Györgyre, Pikier Tamásra, Komócsin Zoltánra — az MSZMP későbbi titkárára — akitől sok üdvözlőlap, levél és emlékül adott arcképfotó is bizonyítja az elvtársi kapcsolat folyamatosságát, továbbá Vértes Imrére, Bányász Imrére, a MADISZ szegedi titkárára, Ladvánszky Károlyra és másokra. Ezek az „ifik" érett harcosai és támaszai voltak a pártnak és a város vezetésének is, számítani és támaszkodni lehetett rájuk a fiatal demokrácia, a demokratikus rend megteremtéséért vívott osztályküzdelemben, a káderek nevelésében és utánpótlásában. Budapesten és Dunántúlon még a nyilaskeresztes fasiszták voltak hatalmon, amikor Szegeden Komócsin Illés vezetésével 1944 októberében megszervezték a kommunisták a polgárőrséget, majd 1945 júniusában a demokratikus rendőrséget. A polgárőrség, majd a rendőrség állományának ellátásáról a város vezetésének kellett gondoskodnia. A negyedszázaddal később, 1969-ben írt megemlékezésében Dénes Leó azt mondja, „hogy a polgárőrség polgári ruhájához szükséges posztót honnan szereztük be, azt még a 25 év elteltével sem merem nyilvánosan közölni." Ők, a polgárőrök nemcsak a közbiztonság őrei, a nép ellenségeinek üldözői voltak. A város felszabadulásának másnapján 30 vagon elrejtett búzát találnak egyik malomban."

17 Súlyos gondot okozott a munkanélküliség és az infláció. Az új városvezetés, támogatva a Nemzeti Segély tevékenységét, élelmiszerrel és ruházati cikkekkel megrakott szállítmányokat indított Budapest éhező lakosságának, s fővárosi gyermekeket hozatott Szegedre, enyhíteni szenvedéseiken. 15 MFM tört. gyűjt. Török Ferenc pártelnök aláírásával 1947. július 29-én keltezett jelentés az Országos Választási Bizottságnak. 16 Gaál Tivadar a szerző kérésére adott szóbeli és írásbeli közlése 1974. november 24-én. 17 Dénes L., Ma húsz éve. MFM tört. gyűjt. 218. 21. 3. 340