A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Újkori történet - Sipos József: A Kisgazdapárt és a Bethlen-kormány megalakulása

tóságok ősi tradícióit, nemzeti alapjait meg akarjuk őrizni és nem akarjuk érinteni. Bethlen tehát kitartott eredeti elképzelése mellett. A választójog korlátozásával kap­csolatos nézeteit ugyan nem hangoztatta, de a hatalmi-politikai viszonyok szem­pontjából rendkívül fontos közigazgatási reform megvalósítását utolsónak hagyta. A reszortminiszteri feladatoknál pedig meg sem említette a reformjavaslatok nem­zetgyűlés elé terjesztésének idejét. Nagyatádiak küzdelme e kérdésben tehát hiába­valónak bizonyult. Bethlen jól védte az uralkodó osztályok hatalmi-politikai mo­nopóliumát. A miniszterelnök megígérte, hogy a kormány a földbirtokreformot teljes erővel végre fogja hajtani, „s azokat a nehézségeket, amelyek a házhelyek és a kisbérletek tekintetében felmerültek, sietősen el fogjuk az útból hárítani. Olyan mérvű végrehaj­tás szükséges tehát ezen a téren — mondotta —, hogy ebben a tekintetben a nemzet összes agrárosztályai megnyugvást találjanak." Utalt arra, hogy a kormány az agrárreformot kapcsolatba kívánja hozni a vagyonváltsággal, mert annak segítsé­gével „imperative fogunk bizonyos területeket megszerezhetni, amelyek a földreform részére rendelkezésre fognak állani". Ezután bejelentette, hogy a kormány „ameny­nyiben csak lehetséges, a szabadforgalmat még az idén életbelépteti,... anélkül azon­ban, hogy a városi lakosságnak az a része, amely ellátásra szorul, ettől az ellátástól elesnék". Bethlen tehát a földbirtokreformról, a házhelyek- és kisbérletekről szóló törvények sürgős végrehajtását és a szabadforgalom bevezetését megígérte a Kis­gazdapártnak. Ugyanakkor a földbirtokreform olyan mérvű végrehajtása, amelyet „a nemzet összes agrárosztályai megnyugvással fogadnak" megfogalmazás jelezte, hogy Bethlen csak olyan végrehajtásra gondol, amely a nagybirtokosok érdekeit sem sérti különösebben. A külpolitikai feladatok részletezése után Bethlen megálla­pította, hogy a kormány az 1920. évi I. te. alapján áll. Ennek következményeit azonban csak a békekötés nagyhatalmak általi ratifikációja után fogják levonni. A kormány ezzel a kérdéssel nem foglalkozik addig, „amíg az országban nincs meg a teljes konszolidáció és amíg nincs olyan külpolitikai szituáció, amely lehetővé teszi, hogy ezzel a kérdéssel a külbefolyástól mentesen foglalkozzék". Éppen ezért — mon­dotta a miniszterelnök — a kormány „... ellene fog szegülni minden olyan kísérlet­nek, bárhonnan jöjjön az, vagy bármely módon történjék, amely a Nemzetgyűlés ezen állásfoglalásának prejudikálna. ...Oly nagy érdek fűződik ahhoz, hogy ebben a kérdésben a nemzet összehangja meg ne bontassék, hogy ebben a tekintetben a kormány el van szánva arra is, hogy mindenféle propagandát, bármely irányban nyilvánulna is... a maga részéről nemcsak támogatni nem fog, hanem a rendelkezésére álló törvényes eszközökkel lehetetlenné fog tenni." Végül felszólította a nemzetgyűlés tagjait, hogy a király kérdést ne dobják be „ebben a pillanatban a közéletbe". Bethlen tehát ebben a kérdésben is eleget tett a Kisgazdapárt követelésének. Kinyilvánította — ha szükséges — a restaurációs tervekkel is szembefordul. Megfogalmazása azon­ban nem hagyott kétséget az iránt, hogy a legitimista propaganda mellett a szabad­királyválasztók agitációját is lehetetlenné fogja tenni. A királykérdés kikapcsolása az adott pillanatban pedig azt is jelentette, hogy a puccskísérletekben részt vett legitimistáknak nem kell tartaniok a felelősségrevonástól. A kormánypolitika fő feladatainak felsorolása után Bethlen megjelölt még né­hány konkrét tennivalót is. Ezek közül a Kisgazdapártot elsősorban a földbirtok­reform-törvény készülő végrehajtási utasítása, a mezőgazdasági kamarák felállítása és a vármegyei gazdasági felügyelői intézmény járásokra való kiterjesztése érintette. Végül foglalkozott Bethlen a kormánypártok helyzetével is. Kifejtette annak szük­ségességét, hogy a KNEP-nek, a Kisgazdapártnak és a disszidenseknek egységes pártba kell összeforrnia. Ugyanekkor szólt a „magyar értelmiség azon részéhez, 320

Next

/
Oldalképek
Tartalom