A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Újkori történet - Sipos József: A Kisgazdapárt és a Bethlen-kormány megalakulása

tóságok ősi tradícióit, nemzeti alapjait meg akarjuk őrizni és nem akarjuk érinteni. Bethlen tehát kitartott eredeti elképzelése mellett. A választójog korlátozásával kapcsolatos nézeteit ugyan nem hangoztatta, de a hatalmi-politikai viszonyok szempontjából rendkívül fontos közigazgatási reform megvalósítását utolsónak hagyta. A reszortminiszteri feladatoknál pedig meg sem említette a reformjavaslatok nemzetgyűlés elé terjesztésének idejét. Nagyatádiak küzdelme e kérdésben tehát hiábavalónak bizonyult. Bethlen jól védte az uralkodó osztályok hatalmi-politikai monopóliumát. A miniszterelnök megígérte, hogy a kormány a földbirtokreformot teljes erővel végre fogja hajtani, „s azokat a nehézségeket, amelyek a házhelyek és a kisbérletek tekintetében felmerültek, sietősen el fogjuk az útból hárítani. Olyan mérvű végrehajtás szükséges tehát ezen a téren — mondotta —, hogy ebben a tekintetben a nemzet összes agrárosztályai megnyugvást találjanak." Utalt arra, hogy a kormány az agrárreformot kapcsolatba kívánja hozni a vagyonváltsággal, mert annak segítségével „imperative fogunk bizonyos területeket megszerezhetni, amelyek a földreform részére rendelkezésre fognak állani". Ezután bejelentette, hogy a kormány „amenynyiben csak lehetséges, a szabadforgalmat még az idén életbelépteti,... anélkül azonban, hogy a városi lakosságnak az a része, amely ellátásra szorul, ettől az ellátástól elesnék". Bethlen tehát a földbirtokreformról, a házhelyek- és kisbérletekről szóló törvények sürgős végrehajtását és a szabadforgalom bevezetését megígérte a Kisgazdapártnak. Ugyanakkor a földbirtokreform olyan mérvű végrehajtása, amelyet „a nemzet összes agrárosztályai megnyugvással fogadnak" megfogalmazás jelezte, hogy Bethlen csak olyan végrehajtásra gondol, amely a nagybirtokosok érdekeit sem sérti különösebben. A külpolitikai feladatok részletezése után Bethlen megállapította, hogy a kormány az 1920. évi I. te. alapján áll. Ennek következményeit azonban csak a békekötés nagyhatalmak általi ratifikációja után fogják levonni. A kormány ezzel a kérdéssel nem foglalkozik addig, „amíg az országban nincs meg a teljes konszolidáció és amíg nincs olyan külpolitikai szituáció, amely lehetővé teszi, hogy ezzel a kérdéssel a külbefolyástól mentesen foglalkozzék". Éppen ezért — mondotta a miniszterelnök — a kormány „... ellene fog szegülni minden olyan kísérletnek, bárhonnan jöjjön az, vagy bármely módon történjék, amely a Nemzetgyűlés ezen állásfoglalásának prejudikálna. ...Oly nagy érdek fűződik ahhoz, hogy ebben a kérdésben a nemzet összehangja meg ne bontassék, hogy ebben a tekintetben a kormány el van szánva arra is, hogy mindenféle propagandát, bármely irányban nyilvánulna is... a maga részéről nemcsak támogatni nem fog, hanem a rendelkezésére álló törvényes eszközökkel lehetetlenné fog tenni." Végül felszólította a nemzetgyűlés tagjait, hogy a király kérdést ne dobják be „ebben a pillanatban a közéletbe". Bethlen tehát ebben a kérdésben is eleget tett a Kisgazdapárt követelésének. Kinyilvánította — ha szükséges — a restaurációs tervekkel is szembefordul. Megfogalmazása azonban nem hagyott kétséget az iránt, hogy a legitimista propaganda mellett a szabadkirályválasztók agitációját is lehetetlenné fogja tenni. A királykérdés kikapcsolása az adott pillanatban pedig azt is jelentette, hogy a puccskísérletekben részt vett legitimistáknak nem kell tartaniok a felelősségrevonástól. A kormánypolitika fő feladatainak felsorolása után Bethlen megjelölt még néhány konkrét tennivalót is. Ezek közül a Kisgazdapártot elsősorban a földbirtokreform-törvény készülő végrehajtási utasítása, a mezőgazdasági kamarák felállítása és a vármegyei gazdasági felügyelői intézmény járásokra való kiterjesztése érintette. Végül foglalkozott Bethlen a kormánypártok helyzetével is. Kifejtette annak szükségességét, hogy a KNEP-nek, a Kisgazdapártnak és a disszidenseknek egységes pártba kell összeforrnia. Ugyanekkor szólt a „magyar értelmiség azon részéhez, 320