A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Régészet - Horváth Ferenc: Kora bronzkori, adai típusú leletek a Dél-Alföldön

Schachermeyr, F. (1976) Die Ägäische Frühzeit. Forschungsbericht über die Ausgrabungen im letzteren Jahrzehnt und über ihre Ergebnisse für unser Geschichtbild. 1. Band : Die Vormykenischen Perioden des Griechischen Festlandes und der Kykladen. Wien. Schreiber R. (1972) A kora bronzkor kérdései Budapesten (Die Probleme der Frühbronzezeit in Budapest) AÉ. 99, 151—164 (165—166). Schroller, H. (1933) Die Stein und Kupferzeit Siebenbürgens. Berlin. Somogyvári, Á. (1979) Kora bronzkori telep Hódmezővásárhely-Barci réten. Manuscript. (Library of the Dept. of Arch, and Class. Hist, at the József A. University of Sc. in Szeged.) Sulman, M. (1952) Graves of Sarmata-Yasyges at Tavankut and Massarikovo in Northern Batchka. RADVM 1, 126. Székely, Z. (1973) Asezärile de la Vîrful eu stejari (Miercurea Ciuc, jud. Harghita) si de la Piatra de veghe (Sf. Gheorghe, judetul Covasna). Studii si Comunicâri. Sepsiszentgyörgy. Tasié, N. (1968) Die Vinkovci-Gruppe — eine neue Kultur der Frühbronzezeit in Syrmien und Slavonien. Arçh. lug. 9, 19—29. Tasié, N. (1972) Nekropola kod Mokrina i njen polozaj u razvoju ranog bronzanog doba Vojvodine (The Mokrin Necropolis and its position in the development of the Early Bronze Age in Vojvodina. In: Mokrin II. Beograd. 9—29. Tasié, N. (1976) Funde der Nagyrév Kultur in Syrmien. Istrazivanja 5,149—154. Tömörkény, I. (1907) [no title] AÉ. 370—371. Trbuhovié, V. (1956) „Gradac" u Belegis. RADVM 5, 147—149. Trogmayer, О. (1971) Tápé területének régészeti emlékei. In: Tápé története és néprajza. Red: Juhász A., Tápé. 31—45. Trogmayer O. (1975) A Maros-vidék bronzkorának néhány temetkezési szokásáról (Über einige bronzezeitliche Bestattungsbäuche in der Maros-Gegend). MFMÉ 1974-75/1, 317—321. KORA BRONZKORI, ADAI TÍPUSÚ LELETEK A DÉL-ALFÖLDÖN Horváth Ferenc Az utóbbi évek dunántúli és jugoszláviai kora bronzkor-kutatásának eredményeire és összehasonlító-anyagára támaszkodva lehetőség nyilt egy olyan leletcsoport elkülönítésére, amely jelenlegi ismereteink szerint teljes bizonyossággal nem sorolható egyetlen, a Dél-Alföldön eddig ismert korai-bronzkori népcsoport hagyatékába sem. E leletegyütteseket a legelső előfordulás után Adai-típusnak neveztük el a következő indokok miatt: 1. Semmiképp sem sorolhatók az Óbéba—Pitvaros csoportba. Bár tipológiailag rokon a korai Nagyrévi kultúra keramikájával, de annak körébe sem ezáltal, sem pedig a temetkezési ritus alapján nem sorolhatók. 2. Elterjedési területe önállónak látszik (Tisza—Dongér—Csik-ér által határolt terület), amely kiegészíti a Makó-koranagyrévi, Óbéba—Pitvarosi, és Vinkovci településterületet. Csak bizonyos Makói és Kőtöresi csoporthoz tartozó területtel (Sövényháza, Jánosszállás) van átfedésben, ami jól kijelöli időrendi helyzetét is: a makói csoport idején tűnik föl, a korai Nagyrév—Harangedény— Óbéba—Pitvaros—Somogyvár—Vinkovci II. — időszakban beolvad a kialakuló Kőtöresi csoportba. 3. A rendelkezésünkre álló tizenhat lelőhelyről származó adatok alapján nem dönthető el biztosan, hogy az Adai típusú kerámia 1. a Vinkovci csoportnak a makói-korai nagyrévi területbe ékelődött variánsa-e, 2. a Vinkovci csoport és a legkorábbi Nagyrévi kultúrának egyéb kapcsolatokat is jelző specifikus helyi keveredése-e vagy 3. a Vinkovci csoporttal közeli kapcsolatban álló önálló egység (csoport) lenne. 30