A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Újkori történet - Lakatos Pál–Zombori István: Parschitius Kristóf leírása Csanád, Bodrog és Csongrád vármegyéről

sőt országának teljes erejével szárazföldi, folyami és tengeri úton Ázsiába utazott. Egyiptomban sok dicső küzdelmet folytatott, Palesztinában is diadalmaskodott volna, ha a pápa és Barbarossa Frigyes

32 közötti viszálykodás, valamint a szultán csele törekvéseinknek útjában nem állt volna. így tehát csekély zsákmánnyal és—amint mondják — sok szentnek az ereklyéjével övéihez visszatért és a magyar nemességet végzett munkája jutalmául mentességekkel ajándékozta meg, melyeket a trónra lépő királyok meg szoktak erősíteni, kivéve a záradékát, amelyet az iménti pozsonyi országgyűlésen az 1687. évi 4. t. с értelmében kihagytak.

33 Vö. az ő 1222. évi decretumát. 34 éven át szerencsésen és békésen kormányozta az országát, amíg életét be nem fejezte. Testét gyermekei abban a kolostorban nagyszerű pompával temették el az 1235. évben, a világ 5173. évében. Erről a dologról lásd: Bonfini II. decas. 7. könyv;

34 Thuróczi krónikájának 72. fejezetében.

35 Somerus költő így énekel erről (376. old.) : A pogány népeket katonasággal megtámadva, kemény fegyvereit a szír mezőkre vitte, és véres háborúban elfoglalta Damiatát a szaracénoktól E király alatt újból visszakerült a Napnak görög nevéről elnevezett régi város,™ ott, ahol a megáradt Nílus öntözi Egyiptom földjét. De miként a csalfa szerencse kedvezett az első kezdeményezéseinek, és kegyesnek látszott a hadi törekvéseink irányában, éppúgy oltalmazta később csellel a babiloni*

1 falakat. Jaj, a vezéreink iránt szerfelett csalárddá vált! A szultán ugyanis magas töltéssel fékezve, elzárta a lassú folyót, az ellenség megszabadult a félelemtől és biztos lábbal ment a kietlen pusztákon. Midőn észrevette ezt a szultán, megnyitotta a töltést, a szabadjára engedett Nílusról nagy zúgással rohanva, embereket, barmokat a telhetetlen folyóba sodort. A rothasztó nedvességtől megromlott a gabona, tönkrement, és az ebből következő súlyos éhínség betegségeket okozott. És hacsak a megszállt városban biztonságban levő ellenség nem adott volna békét, amit pedig a győztestől is gyakran megtagadott, akkor az a nap, hírneves Európa, erőidet megtörte volna, katonáidat elveszítve védtelen maradtál volna. Damiata viszszaadása meghozta a békét és a vezérek eltávoztak, ki-ki a maga útján térve vissza.

38 Amíg az igazságnak lesz dísze és a törvények védelme, ez a dolog ismeretes marad az örök történelemben}

9 Várak: Chonad, Chonadinum, magyarul Chonadvar, a Maros folyónál alkalmas helyen fekszik, földsánccal és bástyákkal megerősítve. A törökkel való béke pontjainak megerősítése előtt, kb. az 1698. évben Lipót császár leromboltatta. E helyért a törökök és az erdélyiek gyakran hevesen harcoltak. 1550-ben e vár parancsnoka, Ugodi Ferenc, Mahomet érkezésétől támadt határtalan félelem és rettegés következtében egyetlen ágyúlövést sem várva be, a kulcsokat elébe vitte, és a várat tüstént átadta. (Istvánífy, XVII. könyv, 195. old.)

40 E helység átadása miatt akkora 32 Értsd: II. Frigyes császár (1216—1250). A történeti irodalom egyébként I. Frigyes császárt (1152—1190) nevezi Barbarossának. 33 Az Aranybulla záradékában szereplő nemesi ellenállási jognak az eltörléséről van szó. 34 Bonfini, Rerum Hungaricarum Decades kiadásai (1568. Basileae, 1581. Francofurti, 1606. Hanoviae, 1690. Coloniae) közül valószínűleg az utolsót használta Parschitius. Lásd: RMK III. 570, 706, 1027, 3633. II. András (1205—1235) valójában 30 évig uralkodott. 35 Thuróczi krónikájának 1488-as kiadásában (Augustae Vindelicorum és Brunae). Lásd RMK III. 15, 16. 36 Héliopolisról, a Nílus deltájának közelében fekvő ősi egyiptomi városról van szó. 37 Babiloni alatt a középkori szóhasználat szerint közel-keleti értendő. Jelen esetben: egyiptomi 38 Ezek az események 1218—1221 között történtek. 39 A II. Andrásra vonatkozó rész a 376. oldalon van, kivéve az utolsó két sort, amely a 379. oldalon található. 40 Parschitius itt következetlen (lásd 25. jegyzet). Ugodi Ferenc 1540—1550 között a csanádi püspöki címet viselte. A vár parancsnoka az átadáskor Nagy Péter volt, aki Fráter György utasítására adta át harc nélkül a várat. Vö. Borovszky S., Csanád vármegye története 1715-ig. Bp. 1896.1.187. 369; II. 78—79. 236