A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Újkori történet - Lakatos Pál–Zombori István: Parschitius Kristóf leírása Csanád, Bodrog és Csongrád vármegyéről

Valóban, már az is kérdéses volt, mit értsen Magyarország fogalmán. „A Magyar Királyság ugyanis néhány történetíró és geográfus szerint egykor a Feketetengertől Ausztriáig és Lengyelországtól az Adriai-tengerig terjedt. Ezen a négy területen tíz igen terjedelmes ország létezett, melyek a magyar koronától mintegy hűbérbirtokként függtek. A koronázás alkalmával mindezeket külön-külön, saját zászlóikkal ellátva lehetett látni: először 1. Magyarország, 2. Dalmácia, 3. Horvátország, 4. Szlavónia, 5. Ráma, más néven Bosznia, 6. Szerbia, 7. Galícia v. Halics, más néven Vallachia, 8. Wladimiria, északi Oroszország része, melyet Lodomériának is hívnak, 9. Kunország (Cumania), más néven Zavolcha, 10. Bulgária."

9 Végül nagyon konkrétan körülhatárolta azt a területet, amelyet jogi és politikai okokból Magyarországként ismertetni kívánt. Eszerint ebbe a Kis Magyarországba Erdély, Szlavónia és a tényleges Magyarország tartozott bele. Módszertanilag rendkívül jelentó's, hogy a tárgyalt területeket megyénként vette sorra. Megvizsgálta, hogy Bonfini, a Tripartitum, Pietro Ranzano, ill. a Molnár féle lexikon hány megyét említ és milyen sorrendben. Joggal állapította meg, hogy az ő beosztása nemcsak teljesebb (azok 44—46 megyét említenek, ő 74-et,) de az övé valóban rendszerben van. „3 tartozik a Szlavón királysághoz: Várasd, Körös és Zágráb... Az ország rendeletei Erdély 7 vármegyéjét, mint a Magyar Királysághoz tartozókat veszik számba, ti. Kolozs, Doboka, Belső-Szolnok, Torda, Küküllő, Fehér és Hunyad megyéket. Az országos rendeletek a Magyar Királyságnak 64 vármegyéjét tüntetik fel. Négy a Száva és a Dráva között: Szerem, Pozsega, Valpo és Verőce. Tizenkettő a Dráva és a Duna között: Zala, Vas, Sopron, Mosón, Győr, Veszprém, Esztergom, Fejér, Baranya, Somogy, Tolna és Pilis. Huszonhét a Duna és a Tisza között: Pest, Solt, Pozsony, Komárom, Nyitra, Trencsény, Bars, Turóc, Árva, Liptó, Zólyom, Hont, Nógrád, Szepes, Gömör, Torna, Sáros, Aba-Újvár, Bodrog, Kis-Heves, Bereg, Külső-Szolnok, Borsód, Bács, Zemplén, Ung, Nagy-Heves. Huszonegy a Tiszán belül és a Tisza fölött. Úgyszintén a Kochel és a Temes között és a Száva folyón túl. Úgymint: Maramaros, Ugocsa, Szatmár, Szabolcs, Bihar, Közép-Szolnok, Torontál, Arad, Csongrád, Csanád, Zaránd, Kraszna, Temes, Békés, Kéve, Szörény, Harám, Macsó, Orbácz, Krassó, és Szeberník."

1{s Parschitius célja a mű elkészítésével az volt, hogy vázolja az ország történetét, közigazgatási és politikai rendszerét — a bevezetőben általánosságban, majd megyénként külön-külön. Továbbá, hogy számba vegye Magyarország adottságait: mi élte túl a török hódoltságot, mely települések pusztultak el a háborúkban. Érthető, hogy a leírásban a történeti, néprajzi és gazdasági részek keverednek. De meghatározó jelleget adott neki az is, hogy Magyarországtól távol írta munkáját, ahol nem kellett cenzortól tartania. Nagyon jól tudta, hogy az egyes visszahódított déli területeken nem állították vissza a vármegyei közigazgatást, hanem azt közvetlenül Bécs alá rendelték. Bár Parschitius felvidéki német (?) környezetből származott, Németországban tanult, hungarus-tudata — akárcsak számos kortársának (Bél Mátyást is ideértve) — igen erős. Ezért használta a török előtti Magyarország politikai és földrajzi fogalmát : így az országgyűlést és a rendi jogokat sértő új rendelkezéseket nem vette figyelembe. Számos más vonatkozásban is előkerül ez az öntudatos szemlélet, amely őt a köznemesség haladó gondolkozású képviselőinek szintjére emelte, 9 uo.: Űgy értendő: az északon levő Oroszország, p. 1. 10 uo. pp. 24—25. 226