A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Néprajz - ifj. Lele József: A tápai Bokréta

örült Paulini és a szakemberek is. „Mink ügyé, csakis a mi szokásaink szerint csináltunk mindönt. Paulini nagyon haragudott azokra, akik, noha vót nékik mivel mönni, olyan saját-féléjű darabjuk, mégis a másokét akarták bemutatni. Minket tán azér is szeretőit annyira, mert nem csaltunk."

45 A tápaiak műsora 1935ben — elmondások szerint (több adatközlő' összehangzó adataiból) a következőképpen került színpadra: Amikor a függönyt fölhúzták, szép Tisza parti képet látott a közönség. Legények és lányok,valamint a házasok illegve-billegve haladtak egymás mellett a színpadra, közben dalolták, hogy „Kistápéra két úton kell bemenni". A második versszakig körbe haladtak a színpadon, s a dal végére úgy álltak meg, hogy az első sorban a lányok, mögöttük meg a legények álltak. Egy kis mozgás mellett énekelték a „Már minálunk babám, már minálunk babám''' kezdetű dalt, majd a „Száz forintos, száz forintos selyemkendőrőr szólót. Ennek végén a férfiak levették párjuk válláról a kendó't és hátul letették egy székre. A zenészek csak most kapcsolódtak be, de most nem a tápaiak, hanem Rácz Zsiga cigányzenekara, mert a mieink a sok munkát nem hagyhatták a családra. A pesti zenészeket Lele Józsefné és Nagy Antalné tanították be dalainkra. Miután a legény; к visszatértek párjukhoz, rázendítettek a „Márványkőből, márványkőből van a a Tisza feneke" című dalra, amire lassú csárdást jártak a táncosok, s természetesen daloltak is. A második versszak végére a legények kiváltak és hátul félkört alkotva daloltak tovább, a lányok pedig körben táncoltak. Mire a kör kialakult, megérkezett a vőfély a menyasszonnyal. Álljt intett a muzsikusoknak és beköszöntötte a menyaszszonyt. Ezután a körben táncoltak. A harmadik versszak alatt ismét leállította a zenészeket, kikérte a legények közül a vőlegényt, majd tovább zenét kért. Következett a „Sej, kislány, kislány, jól meggondold a dolgot" kezdetű dal, amely alatt a körben már a menyasszony és a vó'legény táncolt. A dal végére kiszökött a ifjú pár. Szinte azonnal visszahozta ó'ket a vó'fély, de már mint újpárt, hogy a menyasszonyi fátyol helyett selyemkendő volt a menyecske fején. Beköszöntésük után szólt a muzsikusoknak: „Nosza muzsikusok, ne szunnyadozzatok, hanem szünet nélkül szép csárdást húzzatok, Mert ha nem , szét verem rajtatok a pálcát, járjuk el most szépen az újmönyecske táncát!" Ekkor már ott állt két asszony, kezükben égő gyertyát tartottak, amit a vőfélyszöveg végén kötényével/w/7 el az újasszony. Ezzel megkezdődött az újasszonytánc : előbb lassúst, majd frissest húztak a zenészek. Húzták, hogy „Zöldre van a, zöldre van a rácsos kapu festve," „Nincs édesebb a fekete szőlőnél", majd а frissest, hogy „A faluban nincsen szép lány, csak kettő, csak kettő". Közben egy hosszú sorrá alakultak úgy, hogy a lányok háttal kerültek a közönségnek. A frisses után szinte pillanatnyi szünet, majd a darudöbögős következett a „Harmatos a kukorica levele" dallamára. Rövid friss csárdás után a Rákóczi indulóra (mivel e helyett végül is nem találtak jobbat) marssal indultak körbe a színpadon. Ezt a dallamot többször is eljátszották, kellően kitáncolhatta magát mindegyikük — szólóban, ki hogy tudta. Ahogy kihaladtak, lassan összement a függöny. „Paulini is mögengette, hogy a marsot a Rákóczi indulóra járjuk. Ezt azért szerette ű is nagyon, mert mindnyájan másképpen jártuk. Ki hogy tudta cifrázni. Én mindég hátrafelé táncoltam az emböröm előtt. Érdekös kavarodás vót. Nagy öröm vót járni, aszonták, hogy nézni is."

46 Táncuk, a mars az oláhos egyik változata lehetett, amelyben a nők is szabadon táncoltak, kezükben kendőt lengettek, apró cifrákkal forogva haladtak a legények előtt. A férfiak a csizmaszárat csapkodták, meg a földet. Ha a földre ütöttek, féltérdre ereszkedtek. Ez az oláhos volt ismert Tápén. „Én az olajost gyerekkoromban az Öreg Török Ogyé 45 Török Lajosné Nyinkó Erzsébet közlése. 48 Török Lajosné Nyinkó Erzsébet közlése. 208