A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1980/81-1.(Szeged, 1984)

Néprajz - Juhász Antal: A szegedi közlegelők feltörése

tói még tíz hold járást. Két lovam vót, mög az öcsémnek kettő, négy lóval mögborozdoltuk a gyöpet." (Bozóki András, *1881.) Akinek nem volt igásállata, többnyire gazakt hívott a gyepszántásra. A 20-as évek elején még több szegedi gazda tartott ökröket, de a visszaemlékezések szerint valamivel többen szántottak lóval mint ökörrel. Ökrökkel lassabban haladt a szántás, azonban erősebbek, kitartóbbak voltak a lovaknál, amire gyöpszántásnál kiváltképp szükség volt. Nagygazdák — elvétve — bivalyokkal is végeztek gyeptörést. Négy ökörrel vagy négy lóval vont vasekével általában fél sukk (kb. 15 cm) mélyen szántották fel a homokos járásföldeket. Aki faekével szántott, sekélyebben — csak 8—10 cm mélyen — tudta felhasítani a szűzföldet, ami gyeptörésnél nem volt elegendő, mert a füveket az eke nem forgatta ki, ezért a friss szántás hamar kizöldellt és sokat kellett kapálni. Legtöbben egyszer szántottak. Előfordult, hogy aki a maga bérletét művelte, kétszer szántott : először sekélyen, kb. 4 ujjnyira, majd miután a gyöpszín elrohadt, újra szántotta a földet. A kétszeri szántás jobban előkészítette a talajt, de erre a legelőosztás után a bérlőknek nem volt sem pénzük, sem idejük, mivel a közlegelőt rendszerint márciusban árverezték és utána hamarosan vetni kellett. Gyepszántásra lovakat ökrökkel is összefogtak. ,,Huszonnégyben ősszel osztották a járást. Tíz holdat fogtam ki Bata Antallal mög Ladányi Antallal. Neköm négy holdam vót benne. Kószó Pista fölszántott huszonegy mérést (1 mérés =100 négyszögöl) . Három lóval mög két ökörrel szántott egy szőrre, a két ökör vót elől, hátul a három ló húzta. Egy embör tartotta az ekét, egy hajtotta az ökröket, neköm mög ott köllött mönni a borozdában, vellával igazgattam, törtem a hantokat..." (Ézsiás Antal, *1898.) Egy ásotthalmi gazda négy ökörrel és két lóval törte fel a legelőt. „...Annyira kiálltak a jószágok, hogy csak legeltek vóna. Mikó fölszántottam a gyöpet, a négy ökör két napig csak legelt." (Ézsiás Antal.) Nehéz munka volt a gyeptörés, különösen a kötött, a jószág által jól megtelkesített homokon, ezért fogták eke elé a szántást vállaló gazdák minden igásjószágukat. Előfordult, hogy négy lóval végzett gyepszántás után a megerőltetéstől az egyik ló megdöglött. Ahol az ökrök bírták a szántást, ott meg az eke gerendelye görbült el a sűrűn gyepesedéit mezőségi talaj miatt. Volt, akinek gyeptörésen három ekéje is megrongálódott. A szántásért a kisbérlők vagy rozzsal fizettek, vagy ledolgozták a végzett munkát. Ha pénz volt a munka ellenértéke, akkor is rozs árában alkudtak meg. 1924 őszén az ásotthalmi baromjáráson egy gazda 160 kg rozs áráért szántott fel egy kat. holdat, ugyanakkor Balástyán 80 kg rozsért szántották a legelő holdját. A szántás díja a rozs árfolyamától és a bérlő szorultságától is függött. Sokan inkább ledolgozásban egyeztek meg, ami az örökföldes gazdáknak és a pénz-, illetve terményszűkében levő kisbérlőknek is kedvezőbb volt. Egy nap szántást négy, ritkán öt nap gyalogmunkával dolgoztak le, amikor a gazda megkívánta. Számító gazdák nehéz munkákon: fűkaszáláson, szőlőnyitáson és takaráson, vályogverésen dolgoztatták le a gyepszántást. Talajszintezés Szeged város külső legelőin a futóhomok a szélfúvás nyomán sűrűn alkotott kisebb buckákat, melyek egy tizeden (10 holdas bérföldön) másfél-két méter szintkülönbséget is okoztak. Akinek a földje nagyon bicke-buckás, pirtes-partos volt, igyekezett a buckáknak a mély fekvésű laposokba, hordásával a talajt egyenletessé tenni. Erre a munkára az őszi betakarítás utáni idő volt alkalmas. Tudunk olyan bérlőt, aki az aratás utáni hetekben kezdte és karácsonyra végezte el földjén a homok 138