Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

I TÁNCÉLET FELFÖLDI LÁSZLÓ A TÁNC SZEGEDI MÚLTJA A magyar népi táncélet szakszerű kutatása voltaképpen csak a legutóbbi évtizedekben bontakozott ki, de máris szép eredményekkel dicsekedhetünk.

1 Szeged tánchagyományainak bemutatásában különös gondunk volt a kiterjedt szegedi táj összefüggéseinek vizsgálatára. Igyekeztünk földeríteni azt a sajátosságot, ahogyan a Város táncélete átszínezi, átalakítja a környező vidéket, de azt is, hogy ennek tánca hogyan hat vissza az anyavároséra. Kutatásunk során felhasználtunk levéltári forrásokat, irodalmi utalásokat, hírlapanyagot, továbbá az utolsó negyedszázad komplex kutatásainak eredményét, és a magunk gyűjtőmunkájának tanulságait. Összefoglalásunk mégsem jelenti a szegedi táj táncéletének monografikus feldolgozását. Erre még korai volna gondolni, hiszen — mint mondottuk — a modern igényű kutatásnak még az elején vagyunk. Csupán a sajátosságokat emeljük ki. Városunkban a néptánc iránti érdeklődés Dugonics Andrással kezdődik. Az ő leírásai, amelyeket műveiben olvashatunk, a XVIII. századi szegedi táncélet becses dokumentumai. Kálmány Lajos félszemmel a szegedi nép táncos szokásait is figyelemmel kisérte.

2 „Táncuk az egylépésös csárdás, hegedű vagy duda mellett. A dudát Madarásztó környékén kedvelik, másutt már jobban szeretik a hegedűt. A dudások és hegedűsök a tanyákon parasztemberek... Fölemlítem a csököt, a lánynézőt, lakodalmat, kukoricafosztást, tollfosztást, disznótort, amelyek részben olyan mulatságok is, hol táncolni szoktak." A betlehemezésről, pünkösdölésről, lakodalomról szóló leírásaiban mindig megemlíti a táncot, a tánc jellegét. A halottastáncnak külön tanulmányt szentelt. Kovács János részletekben gazdag, színes, később szintén idézendő táncleírásaival

3 főleg a szegedi párostáncokról bővíti ismereteinket. Tömörkény sokszor szól a szegedi tanyavilág táncairól és táncalkalmairól is. A Szegedi Szótár lexikális tömörséggel próbálja összefoglalni a szegedi táncélet szókincsét, hiedelemvilágát, történeti sorsát. Szilágyi László és Keresztes Imre dolgozataival kezdődik meg a tudatos gyűj1 L. a Magyar Néptánchagyományok (szerk. Lelkes Lajos, Bp. 1980.) összefoglaló mű irodalomjegyzékét, valamint Pesovár F., A magyar nép táncélete. Bp. 1980, с könyvét. 2 Kálmány I, XIII. 3 Kovács J. 323,459. 907