Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

TOBORZÁS 1848-BAN Más volt a helyzet a szabadságharc idején. Akkor bezzeg nem kellett a toborzással erőlködni. A 3, 33, 103, 104. honvéd zászlóaljakat Szegeden szervezték, Kossuth szegedi beszédének hatására : Szegednek népe, nemzetem büszkesége, szegény elárvult hazám oszlopa, mélyen megilletődve hajlok meg Előtted* A toborzást Káldy Gyula, továbbá egy szemtanú, Kassai Vidor örökítette meg. „Mikor 1848 áprilisában — írja

9 Káldy — a magyar minisztérium 10 zászlóaljnak a toborozását elrendelte, a verbuválás az Alföldön azonnal megkezdődött: Cegléden, Szolnokon, Kecskeméten, Nagykőrösön, Félegyházán, Csongrádon, Szegeden. Szeged városának akkori két tanácsosa, Osztrovszky József a Bel- és Felsővárosban, Rengey Nándor az Alsóvárosban és a Rókus külvárosban zeneszóval kezdték a toborzást. Reggel indultak el, s déltájban a városházához visszatérve, nemcsak a zászlóalj létszáma: 1000 ember volt teljes, de azon fölül még 300-an csaptak fel. Ez volt a harmadik zászlóalj, melynek parancsnoka Damjanich János lett. Mikor a Város a zászlójukat fölszentelte, énekelték az újoncok először a régi verbunkosnótára: Magyarország édes hazám, Néked szült és nevelt anyám. Négy esztendő nem a világ, Éljen a magyar szabadság, Éljen a haza! mert négy évre szólt a szolgálati idő. Ugyancsak Szegeden verbuválták a 33. zászlóaljat is, mikor az országgyűlés a 200 000 újonc toborzását elrendelte, de akkor már a következő verset alkalmazták : Kossuth Lajos azt izente, Hogy kevés a regimentje, Ha mégegyszer azt izeni, Mindnyájunknak el kell menni, Éljen a haza ! Mikor az országgyűlés újból 60 zászlóalj felállítását elhatározta, és a hazafias Szeged a 133. zászlóaljat is fölállította, már nemcsak fiaiból, de bánáti svábokból is, Osztrovszky — mert tudomására jutott, hogy Rukavina, Temesvár parancsnoka a közelfekvő sváb helységekben osztrák részre soroztatni akar — titkon az éj leple alatt Szegedre becsempésztette a jóérzelmű sváb szülők által fiaikat. Akkor már a következő nótát énekelték: Kossuth Lajos azt üzente, Elfogyott a regimentje, Ha elfogyott kettő, három, Lesz helyébe harminchárom. Éljen a haza! így keletkezett a dal, melyet később Kossuth-nótának kereszteltek el." Mindehhez még hozzáfűzhetjük Bartha István megállapításait,

10 amelyek a Szegeden született, végérvényesnek érezhető szövegváltozat születésének körülményeit tisztázzák. 8 Reizner J. A régi Szeged I. 267. 9 SzN. 1895, 149. és 1901, 309 sz. 10 BartaL, Kossuth alföldi toborozó körútja 1848 őszén. Budapest 1952, 19. A szövegtörténet С sefkő Gy., Ha még egyszer azt üzeni... A Kossuth-nóta eredetéhez. Nép és Nyelv 1942, 1. 70