Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

A szabadságharc honvéd toborzásának lefolyását, Szeged vidéki jellegzetességeit egy szemtanú, Kassai Vidor híres színészünk is megörökíti.

11 A leírás ugyan nem közvetlenül Szegedről, hanem a szegedi világhoz tartozó Kiszombor faluból származik, ahol Kassai Vidor gyermekkorát eltöltötte, így is azonban föltétlenül jellemző. Máshol, a táncoknál idézzük. Gyerekszázadok Reizner Jánostól tudjuk, hogy a honvéd zászlóaljak mellett Szegeden öregszázadok, sőt gyerökszázadok is alakultak. Alsóvároson két, Palánkban egy öregszázadot toboroztak polgári hatáskörrel. „Sőt a gyermekvilág — írja

12 Reizner — a 10-14 éves tanulók, leginkább Rókusról és Felsővárosról, a decemberig elhúzódott rendkívüli iskolai szünidő unalmait elűzendők: századokat szervezve zászlóval és dobszóval meneteltek, fapuskákkal és más eszközökkel gyakorlatokat tartottak. Majd egymásnak mint ellenségnek, a hadat forma szerint megüzenve, a tactica több nemének felhasználásával valóságos csatározást rendeztek, s a játék sokszor komoly, s annyira nekihevült folyamatot vett, hogy az ellenségnek csakugyan igyekeznie kellett a futásban, hogy a bevert fejek száma ne szaporodjék, amit a másik fél constatálván, még győzelmi örömünnepeket is rendezett." Ezekről a csatározásokról később személyes visszaemlékezések alapján Varga János is megemlékezik.

18 Elmondja, hogy mind a négy akkori szegedi városrésznek: Alsóvárosnak, Felsővárosnak, Palánknak, Rókusnak megvoltak a saját gyermekzászlóaljai, századai, amelyeket vagy a vezetőikről, vagy fertályukról neveztek el." A századok egymásnak már a priori ellenségei voltak, kivéve, néha ha a hadicsel úgy kívánta, hogy egy-két századnak kelle erejét összpontosítani valamely terv kivitelére. Leginkább összetartottak a diákos századok, kiket a közös érdek és a sorsrokonság egyesített a mesterlegények vagy egy-egy gatyás század ellen." Volt tisztikar, továbbá dobosok, trombitások, zászlótartók, gyorslábú kengyelfutók, akik a hírszolgálatot látták el. A seregben voltak bunkósbottal, fából faragott puskával fölszerelt gyalogosok, szamáron ülő lovasok, akik az őrsereg uniformisát is összemesterkedték maguknak. Rozsdás fringiájuk, elromlott pisztolyuk, karabélyuk is volt. A tüzérek ólomból öntött ágyúval rendelkeztek, amelyeket ők maguk húztak. Az ágyúöntők közül különösen a 12 éves Varga Ferenc, Szeged későbbi történetírója tett ki magáért. A sereg legfontosabb és legveszedelmesebb része volt a galacsinosok vagy parittyások csapata. A galacsinok földből gyúrt, kőkeményre szárított diónyi golyók voltak, amelyeket a kiskatonák zsebükbe, tarisznyájukba raktak. A legrendezettebb, fejlett fiúkból álló század volt a kaminárszázad, amelyet egy Kaminár nevezetű kőmíves, mellesleg híres galambász szervezett. Ő tanította be a Kálvária körüli válogatott fiúkat. A kaminárszázad tisztelgett Kossuth előtt is, aki megdicsérte és buzdította őket. Egy másik, amelyet kakrikapitány századának csúfoltak, az Új utcából került ki. A csúfnevet különben egy öreg vízhordó ember viselte, aki minden keresményét a századra költötte. E század fegyverei: rövid bot, papírcsákó, galacsinos tarisznya. A csatározások azonban hamarosan öncélúvá lettek, parázs verekedésekké fajultak. Természetesen belejátszottak az egyes városrészek legénybandái között állandóan robbanó ellentétek is. Amikor azután egy „kémet" felakasztottak, hogy alig tudott magához térni, a mérték betelt, a hatóságok a katonásdit betiltották. Az önkényuralom alatt egyes házak padlásain sokezer számra rejtették el a galacsint és a paritytyát, amelyeket a rendőrség szintén üldözött. 1860-ban a szabadságharcból maradt galacsinokkal horpasztották be a kétfejűsasos címereket a trafikok fölött. Katonaszökevények Az önkényuralom idején a katonafogdosás ismét kíméletlenül folyt. A fiatalok közül sokan csaptak föl betyárnak, vagy — mint a tápaiak — behúzódtak a lápok világába. Hosszú idő volt a tizenkét esztendő. Nagyidejű tápaiak emlékeznek a régi öregek elbeszéléséből, hogy a falu sok legé11 Kassai V. 23. 12 A régi Szeged I, 185. 13 Varga J., Az 1848-iki gyermekcsaták. VU. 1871. 71