Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

DUDA.

50 Szegedi elnevezése bűrduda, ritkábban kecskeduda, kecskebürduda,. juhászduda. Más nevei Alsótanyán tiliduda, Újkígyóson kutyabürduda, a Bánátban dernyó, gajda, gajdura. Tréfásan női néven is emlegetik, mert az utolsó dudák mind menyecskefejjel készültek : szól a Mariska, Bözsi, Kati. Élete a palóc és sokac vidékekhez hasonlóan Szeged környékén is néhány évtizeddel túlélte az országos gyakorlatot. A századunk elejéig virágzó szegedi dudahagyomány még megfelelt az idősebb muzsikáltatok igényének. Mindent játszottak rajta: új stílusú népdalokat, sőt műdalokat, a moll-jellegűeket dúrrá, mixolyddá transzponálva, és természetesen dudanótákat is. A dudálás a szegedi tájon nem kapcsolódott szorosan a pásztorsághoz, a nyájak eltűnése tehát nem vezetett kihalásához. Az itteni dudások többnyire kisparasztok, egykori vízimolnárok, mestörös, vagyis barkácsoló hajlamú emberek voltak. A dudazenélés fennmaradását nyilván az is segítette, hogy nagymúltú, gazdag hagyomány állt mögötte. Szegedi bőrduda (MFM) 50 Manga /., Magyar dudák, magyar dudások a XIX-XX. században. Népi Kultúra — Népi Társadalom I, 127-186. A szakirodalom felsorolásával. Vidékünket illetőleg még SzegSz. I, 187. 585