Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

Egy híradás a XVIII. század első harmadából : „Szent Dömötörnek, a pásztorok védszentjének áinnep napján a parochia udvarában úgynevezett szolgafán főzték a juhászok bográcsokban a bürgepaprikást, melyet a lelkészhez búcsúra jött vendégeknek ... ők így vittek be dudaszó mellett bográcsban az asztalhoz... ebéd után pedig ugyancsak dudaszó mellett táncra kerekedtek a juhászok nejeikkel, melyet a hagyomány szerint reggelig folytattak ott a parochián."

51 Erről a nap hagyományvilágánál bővebben is szó esik. Szokás volt a dudálás a karácsonyi éjféli misén. „Az éjféli mise maga is olyan bizalmas, családias istentisztelet, ahová az ember pásztorénekek dalolása, és bűrduda hangjai mellett is betérhet... A puszták népszerű bőrdudájával köszöntik a kis Jézust" — írja Varga János 1873ban.

52 Az ünnepnél erről is bővebben szólunk. Tápén pedig még a közelmúltban is éjféli misén az orgona duda-szerű dallamot improvizáló játékára felajánláskor és a mise végén a fiatalság táncformán dübörgött. A szokásra Apátfalván is emlékeznek. Az utolsó szögedi magyar néven emlegetett, a maga korában igen népszerű Beck Pista kezdeményezte a századfordulón — népünnepély keretében — a Szeged környéki dudások versenyét. Részt vett benne Sziráky Sándor térvári, Bukusza Ignác Bukusza Ignác (Kovács János nyomán) 51 Oltványi P., A szegedi plébánia 174. Kovács /., A régi jó időkből. Szent Dömötör napja. SzH. 1893,255. sz. 52 Karácsony ünnepe VU. 1873, 625. Vö. még Móricz P., Régi szegediek karácsony éjszakája. SzN. 1904, 314. sz. Uő., A Kárász uraság kocája és egyéb elbeszélések. Budapest 1904,17. 586