Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)
Ha igazak a tárogató török eredetére vonatkozó föltevések, akkor a boszorkánypörökben emlegetett tárogató-sípos^ nyilván még török hagyományt őrzött meg. A felszabadulás utáni időszak, benne a szegedi barokk népiség zenéjére már bátrabban következtethetünk. Nyilvánvaló ugyanis, hogy egyéb nyugat-európai műveltségi javak mellett néhány hangszer legkésőbb ebben az időben vonul be Szeged népi zenekultúrájába. Ilyen a virgina és a tekerő. A VIRGINIA neve népetimológikus elvonás az igének érzett virginál-hól a muzsika—muzsikál, hegedű — hegedül mintájára. A virginal 46 a XVII. században honosodott meg hazánkban és terjedt el a töröktől szabad területeken, így a Dunántúlon, Felvidéken és Erdélyben, elsősorban a nemesi udvarokban és a müveit városi polgárság körében. Hódoltsági területről — legalábbis egyelőre — nincsenek adataink. így feltűnő, hogy tápai és alsótanyai parasztok, tehát a szegedi nép leginkább hagyományőrző csoportjainak nyelvében máig is él ez a szólás a lakodalmi hangszeres zenélésre: áll a virgina (=folyik a mulatság, szól a muzsika, megkezdődött a lakodalmi vigasság), szól mán a virgina ( = már muzsikálnak a lakodalmas háznál). Bár eddig forrásszerűen nem sikerült a virginálon való muzsikálást az elmúlt szegedi századokban népünk körében kimutatni, maga a szólás a hangszer szegedi ismeretét, helyi használatát bizonyítja. Adatok híján nehéz volna megállapítani, hogy a virginal a török uralom után a királyi Magyarország modernebb zenekultúrájával való megismerkedés nyomán honosodott-e meg a szegedi nép körében, vagy talán az Ausztriából, a Birodalomból nagy számmal bevándorló művelt német polgárság hozta magával és tette népszerűvé. A távoli Erdélyben is nyoma van annak, hogy a nép is ismerte a hangszert : „Ne virginálj annyit, így a székely anya kis gyermekének, mikor az idétlenül sírogat" —jegyzi fel a múlt század első felében Döbrentei. 47 TEKERŐ. 48 A tekerő a legrégibb nyugat-európai hangszerek egyike. Onnét került hozzánk a középkor folyamán, még a XVIII. századi utolsó nagy fellendülési ideje előtt. 49 Szegedi vonatkozásban bizonyos, hogy a múlt század derekán a tanyán még népi hangszerként ismerték. Idős parasztemberek visszaemlékezései szerint tanyai bálakon a fiatalság szívesen táncolt a hangjára. Az alsóvárosi Ladányi Mihály gazdalegény lakodalmán tekerős muzsikált (1899). Valahonnan a Tiszántúlról fogadták, klárnétos kísérte. Azon a farsangi napon sok lakodalom volt, már nem kaptak mást. Ez mindenesetre a szentesi máig élő gyakorlatot, továbbá a tápai és földeáki paraszti emlékezetet is figyelembe véve, vidékünkön való népszerűségéről, közkedveltségéről tanúskodik. A század végére azonban a klasszikus hitelességű Tömörkény szerint a szegedi tájon is rangjaveszett hangszerré, a kéregetés eszközévé válik : »Egy gyerekkoporsó forma készség — írja — az egész. A neve furfangos : tekerőnek neveztetik, mert olyan hajtókája van, akár a köszörűkőnek, amint hogy köszörűkő van is benne. Efölött húrok vonulnak rézből, acélból és birkából való, négy darab. A láda tetejéből fapálcák dugják ki a fejüket. Ez a külső testállása és belső mivolta. A nótázás rajta igen egyszerű, csak a nótát kell ismerni és fül is kell hozzá valamennyi. A szűrös (muzsikás) egyik kezével hajtani kezdi a köszörűkövet, a másikkal pedig a fapálcákat nyomogatja a láda fölött. A pálcák a húrokhoz szolgálnak, és velük épp azt nyomja a szűrös a forgó köszörűkűhöz, amelyiket éppen akarja. S mert minden húrnak több pálcája van, különféleképp reszeli ki belőlük a köszörűkő a hangot. Ez a kíséret aztán a klárnéthoz, mit inkább pikulának is szoktak nevezni." A szegedi múzeum nyilvánvalóan Tömörkény jóvoltából több tekerőt őriz. 45 1737. Hogy gyermeke ne legyen, azért itta meg az üvegből égetett port. Valamely tárogató síposnak felesége tanította reá. ( Reizner W, 516.) 46 Virginálzene. In: Szabolcsi В.—Tóth A., Zenei Lexikon II. Budapest 1931, 668. 47 Idézi Sárosi Bálint : Cigányzene... 50. 48 Célszerű szegény emberek 40; Bővebben Förgeteg János 351. Vö. még Sárosi 50. 49 Vö. Lajt ha L. —Dincsér O., A tekerő. NÉ. 1939. 584
