Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

— Nyisd ki anyám, nyisd ki a záros ajtódat ! Én vagyok a lányod, a të Kata lányod! — Mönj el sátán, mönj el, ne késértgess engöm, Nincs énnéköm lányom ! Kilenc hete emuit, tizedikre fordult, Muta a halászok hálóval keresik, Sehogy se tanálik! — Nyisd ki anyám, nyisd ki a záros ajtódat, Mer ha ki nem nyitod, a szívem möghasad ! — Nem nyitom, nem nyitom, nincs énnéköm lányom! Kilenc hete emuit, tizedikre fordult, Múta a halászok hálóval keresik, Sehogy se találik. (Mikor kinyitotta az ajtaját az édösanyja, ott feküdt Bán Kata: arcra borult a két kisgyerök csontja mellett.

13 HÁROM ÁRVA. Országszerte, illetőleg európaszerte elterjedt, még a középkor legendavilágát idézi. Forrásvidéke Franciaország. Kálmány Szögedről, Szajánból, Magyarszentmártonból jegyezte föl.

14 Ez utóbbiból csak a befejezést idézzük: Elmönt, elmönt három árva Főkéit az ü édösanyjuk, Édösanyjának sírjára. Mögfűsülte a fejüket. Kelj föl édösanyánk, kelj föl. Elindult a három árva Füsülgesd mög a fejünket. Temetőnek kapujába. Nem kelhetök én fiaim, Mögállj, mögállj három árva: Kihullottak a csontjaim. Vesszőt adok az kezedbe, Szakadoztak az inaim, Veregesd mög anyád sírját ! Kiapadtak a szömeim. Kelj föl, kelj föl kedves anyánk, Van tinektök mustohátok, Mer mögrongyollott a ruhánk! Aki gondot visel rátok. Nem kelhetök három árvám, A mustoha csak mustoha, Mer leestek az karjaim, Nem oly mind az édösanya. Elenyészlöttek hamvaim, Vas füsűje, vad ötetje, Kemény trombita szavára Vas törülköző kendője. Majd fölkelők számodásra. Amikor az minket fűsűl, Sarkunkon foly a piros vér. Egy rövidebb, legendaszerű változatban, amelyet Alsóvároson jegyeztünk föl, az árva kislányt maga Szűz Mária vigasztalja : Rín egy kislány kinn a temetőbe, Jajszavakká rín az keservibe. Möghalt néki mán az édösanyja, E világon nincs vigasztalója. Imádkozik éppen éféltájba, Leszáll hozzá a szép Szűz Mária. Hozott néki mönnyei virágot, így szólt hozzá: né' sirasd anyádat! 13 A jász-palóc etnikumú Apátfalva nem tartozik a szegedi nagytájhoz, bár közvetlenül érintkezik vele. A szöveget határozottan a mi tájszólásunk jellemzi, tehát Kálmány nyilvánvalóan ott élő szegedi valaki ajkáról jegyezte le. Ismerve gyűjtői lelkiismeretességét, a tájszólás megjelölésére irányuló különös gondját, föltétlenül utalt volna az ellenkezőjére. Vargyas nyomán elgondolkodtató, hogy csak töredékes prózai változatai vannak olyan Duna-menti helyekről (Alsónyék. Madocsa, Gombos), amelyek a hódoltság alatt nem enyésztek el egészen. 14 Vargyas II. 80. Kálmány I, 1 és II. 11. A szajáni változat eme sorsa: Amoda mén három árva: ímpiriumba — még hódoltsági időkre utal. Imperium

=Királyi Magyarország. Alföldi népballadák 52. Magyarszentmárton. Tóth 96-103. Száján, Verbica (4), Jázova (2, Burány Béla gyűjtése), Padé {Burány gyűjtése). 552