Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

Vót ëgy gazdag embör, oszt nem adta mög a tartozását ëgy szögény embörnek. Rúzsa Sándor ezt möghallotta. Elmönt ahhon a gazdag embörhön, leszámoltatta a pézt, amönnyivel tartozott az embör, még többet is, oszt az egészet elvitte a szögény embörnek. Möntek az asszonyok a piacra, itt Dettára az erdőn körösztül. Régebben erdő vót itt mindönütt. Ëgy szögényebb asszony mög ëgy gazdag asszony mönt, oszt beszélgettek, hogy mit csinálnának, ha gyünne Rúzsa Sándor. A szögényebb asszony aszongya: semmit se. Ű nem félt, de a gazdagabb aszszony az félt. Elkezdte szidni Rúzsa Sándort, aki a bokorbú hallgatta. Oszt úgy mönt, hogy elibük került a két asszonynak. A gazdagabb asszonynak adott pézt, hogy vögyön neki lakatot a vásárbúi. Mikó visszafelé gyüttek a piacrúl, akkó mögint az asszonyok elejibe állt, várta űket az úton. Amék a lakatot hozta, annak a bicskával, amit kivött a zsebibűl, kihasította a száját. Beletötte a lakatot, belakatolta, osztán akkor mögmondta, hogy ezt azé kapta, mer Rúzsa Sándort szidta. Tuggya mög, hogy ű Rúzsa Sándor. A falubeli, magyarul is beszélő románok szintén ismerik Rúzsa Sándor viselt dolgait, de a magyarok is természetesen Petru Mantu bánáti román betyárnak balladában, mondában megörökített életét. A két mondai hagyomány között természetesen sok az egyezés. Rúzsa Sándort a bánáti németség is emlegeti.

45 A Lippa melletti Temesújfalu (Neudorf) hagyománya szerint a környék barlangjaiban húzódott meg. Egy kegyetlen báró nagyon sanyargatta a szegényeket, akik ezt a betyárnak is elpanaszolták. Történt ugyanis, hogy a báró kikocsizott. Meglátta, hogy a népnek milyen szép hízott marhái vannak. Potom áron akarta megvásárolni. Amikor a gazdák vonakodtak, fizetés nélkül elhajtatta a teheneket. Se pénz, se posztó, tenni azonban nem lehetett semmit. Rúzsa Sándor ezt megtudta. Amikor ősszel a báró szarvasra vadászott, a betyár elfogta. A pénzét elszedte, nyergét szögekkel verte tele, a bárót pedig szorosan odakötözte. Ezután a lóra jól rávert hogy félholt terhét vigye haza. Szabó Ferenc jegyezte föl

46 a következő kondorost történetet: Egyszer Szögedében, a színházban Rúzsa Sándorról akartak játszani. Ő ezt megtudta, embereivel odament és közbeszólt a játékba: Csönd! Akinek ékszere, órája van, hozza ide! Mikor összeszedték az ékszereket, órákat, Rúzsa Sándor azt mondta; No, most igazán Rúzsa Sándor játszott! Tizenöt percig senki se mozduljon, mert meghal ! Azzal elmentek. Szabó joggal föltételezi, hogy a történet nyilván már a Móricz-költötte szegvári bál folklorizációja. Az osztrák, főleg helyi hagyománnyal legújabban a Kufsteinben élő hazánkfia, Náday Károly foglalkozik. Lőrinczi László francia és angol ponyvairodalmi szálak után nyomoz.

47 FERENC JÓZSEF. Mátyás király óta legelső uralkodónk, akinek személyéhez hosszú élete, de nyilván többszörös szegedi időzése miatt is gazdag helyi hagyományvilág fűződik. Katonanótáinknak is alighanem legemlegetettebb alakja.

48 Egy, imént már bemutatott sövényházi monda arról szól, hogy közvetlenül a szabadságharc utáni években Ferenc József a szegedi pusztán találkozott Rúzsa Sándorral. Az országjáró Ferenc József és Erzsébet királyné később 1857-ben ünnepélyes fogadtatásban részesült Szegeden. Ehhez előzetesen el kell mondanunk, hogy az uralkodó ellen elkövetett sikertelen merénylet (1853) ihlette azt a fogadalmat, amely lomtudományi Közlemények VIII, 1. 1964. Vö. még Ferenczi L, Rózsa Sándor és társai. Jugoszláviai magyar néphagyományok. Somogyi-könyvtári műhely 1974. 3. sz. 45 A Hét (Bukarest) 1974. dec. 20. Erhard Recktenwald német nyelvű gyűjtése nyomán. 46 Szabó F., Békés megyei néphagyományok Rózsa Sándorról. Néprajz és Nyelvtudomány 1959. 47 LőrincziL., Rózsa Sándor lóháton és gyalog. A Hét 1978,45,46, 47. sz. 48 Kálmány L., A király a népköltésünkben. SzH. 1883,239. sz. 516