Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)
a bécsi Votivkirche építéséhez vezetett. Ablakainak 1945-ben tönkrement üvegfestményei a monarchia leghíresebb búcsújáróhelyeinek legendáit ábrázolták, köztük az alsóvárosi kegyképét is. 49 Ez az ábrázolás nyilván Ferenc József és Erzsébet szegedi látogatásával is összefügg, amikor megfordultak az alsóvárosi templomban is. Erzsébet ekkor ugyanis várandós volt. Végre hogy fia szülessen, régimódi parasztasszonyok módjára kegyhelyekre is eljárt könyörögni, fogadalmat tenni. Tápai hagyomány szerint, mint már említettük, Örzsébet királyné sorvadó beteg volt. Az udvari dámák rontották meg, akik a király után sóvárogtak. A legjelesebb orvosok sem tudtak rajta segíteni. Amikor Ferenc Jóska hírét hallotta a szentemberként tisztelt Tápai Pista tudományának, Örzsébettel együtt titokban, éjszakának évadján négy feketelovas hintón fölkereste. így szólt hozzá: Pista fiam, gyógyítsd mög a feleségömet ! Mán csak benned van mindön bizodalmam. Pista bácsi meg is gyógyította. A király kérdezte, hogy mivel tartozik. Tápai Pista azt mondta, semmivel sem, de ha mégis valamit szán, adjon a temetői kápolna oltárára gyertyatartókat, mert azok ott még hiányoztak. A királyi ajándékozás — természetesen a monda szerint — meg is történt. Nagy Czirok László jegyezte föl 50 azt a halasi hagyományt, amelyet nyilván a mi népünk is ismert, hogy Örzsébet királyné hírét hallván Ráday kegyetlenségeinek, a királlyal együtt váratlanul meglátogatta a szegedi várat. Fölháborodott, amikor látta a vizsgálati fogságban tartott, förtelmes piszokban, emberi ürülékben, bűzben senyvedő rabokat. A király parancsára kénytelenek voltak velük embermódra bánni : tisztába tették, majd világos terembe helyezték, tisztességes ellátásban részesítették őket, de amikor szabadulásukra került sor, éjszakának idején úgy lökték ki őket bosszúból a várkapun. Ferenc József az árvíz (1879) idején, majd az újjáépítést követő országos ünnepségeken (1883) ismét megfordult Szeged városában. A városháza öregharangját csak legritkábban, nagyon ünnepélyes alkalommal, továbbá nagy gyász idején szólaltatták meg. Amikor a víz betörését jelezte, az öregharang elhallgatott : „Szárnyrakelt — írja Tömörkény 51 — Szegeden a szerteszét szóródott nép nyelvén a monda arról, hogy a harang megnémult. Azután hónapok múltak, évek teltek, a harang néma maradt. Mígnem valami negyedfél esztendő múlva a föltámadt várost meglátogatni eljött a király. Efölött való örömében — beszéli a népmese — a harang meggyógyult, elhasadt szíve egybeforradt, s mély kondulással szólt ki megint a népekhez a mezőre : megjött gazdánk, a király. Amikor az árvíz élménye még eleven volt, ilyenkor virrasztottak is, hiszen az évforduló hajnalán még századunk első évtizedeiben is az összes szegedi harangok hajnalban egy óra hosszáig zúgtak. Ez volt a Gergő napi harangszó. „Tíz év előtt — emlékezik szintén Tömörkény 52 — még alig volt szegedi család, amelyik fönt ne virrasztott volna ez éjszakán. Mövárni, míg a harang szól, és szép, erős hangjának mély bugása fölidézte a lelkekben a régi emlékeket, a megpróbáltatás éjszakáját. Ma már ezt is feledik." Amikor a király meghalt, Tömörkénynek egy öreg süket hajósember azt mondotta, hogy a harangnak most bánatában meg kellett volna ismét repednie. 53 Az ünnepségek idején a király evett a szegedi halászok híres főztjéből, a paprikáshalból, amellyel bográcsból kínálták meg. Nem tudni, hogyan jutott a szegedi halászok körébe az a hiedelem, hogy Ferenc József is halász volt. „Tudni kell — írja 54 49 Missong, A., Heiliges Wien. Wien, 1933,168. 50 Nagy Czirok L., A Ráday-kor. A szegedi vár titkai. Kiskunhalas 1962, 32. 51 Tömörkény L, Kongj városháza öreg harangja. SzN. 1898,61. sz. 52 Rónasági csodák 54. 53 A kraszniki csata 396. Józsep a haranggal. 54 BitóJ., Az én kiskirályságom, 80. 517
