Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

nyesíteni, hogy atyját és anyját a szégyenletes haláltól megmenthesse... Az égetés után István a város urait színlelt örömében nagy vendégségre meghívta a tanyára. Ott meg is jelentek, és a gazda vendégeinek — midőn ezek jó étvággyal megették a bográcsban bevitt paprikáshúst — azt a kérdést tette föl, hogy ízlett-e nekik az ebéd. Amikor ezek dicsérni kezdték, kijelentette, hogy a bográcsban kutyahús volt. Ha ők édesatyját máglyára ítélték, ő viszont jutalmul kutyahússal vendégelte meg őket. A megszégyenítést titokban akarták tartani, de természetesen mégis híre ment. Ezentúl a nép a vendéglátó ivadékait kutya Rúzsa néven emlegette. Oltványi szerint a betyár Rúzsa Sándor nem ebből a családból származott. Nem tudjuk, hogy a már előbb bemutatott Rúzsa István török kori mondahős rokonságban volt-e Rúzsa Dániellel. Keveset tudunk egy másik mondai hagyományról is. Eszerint a Dugonics-utca 9. számú ódon barokk polgári lakóház Rúzsa Dánielé volt. Ez a mondatöredék napjainkban is él, de megörökíteni nem örökítette még senki sem. MÁRIA TERÉZIA, öregek ajkán Mária Trézia Ferenc József mellett egyetlen Habsburg-király, akire a szegedi nép elevenen emlékezik. Neve egy tápai szólásban is él. Régi, jómódú gazdára, akinek őseit nyilván az urbárium juttatta kedvezőbb körülmények közé, ezt mondja : könnyen beszél, hagyott neki a Mária Trézia. Egy babonás, szöveg szerint nem ismert esküfajtának, amelyet még a múlt század végén is hamistanúzás ellen éreztek foganatosnak, Mária Terézia-eskü volt a neve. Sajnos, ennél többet nem is tudunk róla. A szegedi Vár egyik XVIII. században épített kapuját régebben Mária Terézia kapu néven emlegették. Bakay Nándor Újszegeden nevelkedett híres szegedi kötélverő mester (1833— 1902), aki gimnazista korában Csaplár Benedek diákjaként Ipolyi Arnold számára gyűjtött népköltési anyagot, egyik kissé terjengős visszaemlékezésében gyerekkori hallomás után az újszegedi Királica, Králica dűlőnevet Mária Terézia szegedi látogatásával hozza kapcsolatba.

29 A királynő egyébként nem fordult meg Városunkban. A Királica állítólagos, de adatokkal egyelőre nem támogatható hajdani neve Királynéerdő, Mária Terézia-erdő, volt, a Bécsből hozott és odatelepített fehérnyárfák után, amelyeket régi újszegediek Bakay szerint máriatréziafa néven is emlegettek. A monda a dűlőnévből indul ki, és azt állítja, hogy a királyné Szabadkáról — amelynek egyideig Mária Terézia városa volt a neve — jött át hozzánk, és feldíszített pontonérhajón megjelenve a helyszínen, a királicai földeket Szeged városának ajándékozta. Egyidejűleg igazságot tett a lajmás néven emlegetett sóhordók között is, akik kegyetlen sorban éltek. Amikor mindezeket elintézte, magyar, román, szerb muzsikaszóra elkezdődött a tánc. A monda itt nyilvánvalóan Mária Teréziának azt az intézkedését tükrözi, amellyel a Bánátban visszaállította (1779) a vármegyei rendszert, megszüntette a katonai igazgatást, és Szeged népe előtt is megnyitotta a kirajzás délkeleti útját. JÓZSEF CSÁSZÁR. A kalapos király trónörökös korában megfordult ugyan Szegeden,

30 de mondai hagyomány—egy fogadósnéval való sablonos szerelmi mendemondát nem számítva — nem képződött a személye körül. Tudjuk viszont, hogy József császár kedvelt mondahőse volt a bánáti németségnek, amely a felvilágosult, bölcs, népszerető uralkodónak ugyanazokkal a mondai jellemvonásaival ruházta föl, mint a magyarok Mátyás királyt, vagy mint a franciák IV. Henriket. 29 Az esküről SzN. 1893,161. sz. A Mária Terézia-kapuról Vájna Károly: Régi hazai büntetések I. 196. A királynő szegedi látogatásáról Bakay N.. Mária Terézia Szegeden. A Szegedi Napló Karácsonyi Könyve. Szeged 1899,67-79. 30 A szegedi Aranypávában megszálló kalaposkirály futó szerelmi kapcsolatából eredt volna egy, a múlt század szegedi közéletében jelentős szerepet játszó család. Czímer K, A szegedi Kaszinó 172. Szerzőnek ezt az állítását a XX. században élő utódok társadalmi nyomására később „minden alap nélküli kósza mendemondának" kellett minősítenie. 506