Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

Éppen a német szomszédság, egymás mondakincsének kicserélése magyarázza, hogy József császár alakját a szajáni magyar néphagyomány

31 is ismeri és Mátyás királyra jellemző vonásokkal ruházza föl : Mikor József császár az országba gyütt, mönt, bemönt, ëgy kis faluba. Emönt a községházba, kérdözte, hogy a ki bíró. Vót ott ëgy fiatal embör : én vagyok a bíró ! De fiatal bíró van ebbe a községbe! — mondta József császár. Látta, hogy mindönféle röndetlenül van és így szólt: nem bírónak való ilyen fiatal embör ! A bíró azt válaszolta, hogy mögfelel ű mindönnek. Feleljön mög a kérdésömre három nap múlva, mikó visszagyüvök : 20 szép, 30 erős, 40 okos. Hazamönt a fiatal bíró. Törődött, vergődött, gondoskodott. Nem is övött, senkinek nem parancsolt. Az apja mondta neki: a cselédök nem dógoznak, miön vergődsz, miön gondoskodsz? Valami tégöd bánt, mond mög a bajaidat, hogy segítsek rajtad, hátha segíthetök ! Akkor a fiatal embör mondta, hogy mi a baja neki. Itt vót ëgy úr a községházán három napok előtte. Aszonta, ha mög nem fejtöm, hogy húsz szép, harminc erős, negyven okos, akkor ëcsap. Hogy fiatal embör nem bírónak való: tapasztalatlan, próbálatlan. Aszongya az apja: e nem nagy baj. E fiam sëmmisë, hocide a bírópácát ! Akkor oszt ű mönt be a községházába az öreg. Harmadnap után az úr is mögjelönt. Látta az öreg, hogy a császárra van dóga. A császár mög azt látta, hogy nem e vót harmadnap előtte a bíró. Kérdözte : maga a bíró, fejtse mög, amit három nap előtte mondtam : húsz szép, harminc erős, negyven okos. Aszongya az öreg: húszéves koromba szép vótam, harmincba erős, teljes vótam, negyvenig möggazdagultam. Húsz mög harminc az ötven, mög negyven az kilencven, fgyhát az öregembört nem nézik semminek, mikor a kilencvenet möghaladja. Azt mondta a császár : öreg, maga a bíró ! Fiatal embör nem bírónak való, mert tapasztalatlan, tudatlan. KOSSUTH LAJOS. Egy röviden már említett tápai monda szerint, Szegeden jártában kisétált Tápéra, nádpálcával a kezében. Gyerekek játszottak kint a falu szélén. Cserjegeket vagyis megkövesedett iszapot feszegettek és várfalat raktak belőle. Megkérdezte tőlük, mit építenek. Várat! Ezután sorba ráfektette őket és botjával a fenekükre ütött, mondván : emlékezzetek arra, hogy itt járt Kossuth apátok. A gyerekek odahaza boldogan mesélték, hogy Kossuth apjuk emlékezetül rájuk vert. Ha valaki társaságból észrevétlenül távozott és többé nem tért vissza, arra az alsóvárosiak azt mondják : emönt, mint Kossuth. Kálmány hajdani szegedi búcsúsoktól hallotta, hogy Radnán a szabadságharc után abban a hitben és reménységben szúrtak a földbe egy száraz ágat, hogy amikor kizöldül, Kossuth hazajön. A koronázás évében csakugyan ki is sarjadt, de Kossuthot hiába várták. A Rákóczi-mondákról szólva utaltunk már arra, hogy a szegedi parasztnép Kossuth alakjában a halhatatlanul élő és ismét eljövendő Rákóczi személyére vélt ráismerni.

32 RÚZSA SÁNDOR. A betyárok csillaga Alsóváros szülöttje (1815—1878).

33 Apja András, csikóspásztor, édesanyja Kántor Erzsébet. A család a boszorkánymesterként elégetett Rúzsa Dániel főbírót, a Város országgyűlési követét ősének tisztelte, és a gyilkos ítélet miatt szüntelenül élt benne az elégtétel, sőt a bosszú vágya. Másfelől Szeged parasztpolgárságában mindig ott élt a társadalmi emelkedés és biztonság nosztalgiája is. Éppen Rúzsa Sándorról tudjuk, hogy egész életében perzekutor, 31 A közölt monda lelőhelye Hagyományok II, 202. Hasonló, de Mátyás királlyal kapcsolatos kerekebb történet Borbély Mihály ajkáról. Hagyományok II, 131. József császárról szóló délvidéki német mondát közölt legújabban Diplich, H. — Karasek-Langer A., Donauschwäbische Sagen, Märchen und Legenden. München 1952,27-31. 32 Kálmány II, 72 33 Hiteles életrajza még nincsen. Értékes adalékok Edvi Illés K., Emlékeim a szegedi várból. Világ, 1924. április 19- május 8. Markó Á., Az igazi Rózsa Sándor. A Magyar Királyi Hadtörténelmi Levéltár eredeti okmányai alapján. Magyarság 1927. január 16- március 6. Dömötör S., A betyárromantika. Ethn. 1930. Különnyomatban is. Szabó F., A dél-alföldi betyárvilág. Gyula 1964. Békés I., Magyar ponyva Pita val. Budapest 1966. Felsorolásaink sehol sem tartanak számot a teljességre. 507