Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

Mátyás király azelőtt béres volt. Egyszer álmában angyal jelentette neki, hogy ő lesz a király. A gazdájának hat ökre volt. Amikor szántott, mindég csára hajtotta az ökröket. Egyszer is, amikor a gazdájával szántott, elkezdett az eső szitálni. Azt mondja a gazdája : — Jó volna már frustukulni, de mindenütt sár van ! Avval Mátyás megfordította az ekét, a vasra tette a kenyeret, a tarisznyát meg a tézslára akasztotta. Tíz óra körül lehetett az idő, azt mondja a gazdája : — Ma királyválasztás van. Hallod-e Mátyás, még te is lehetsz király ! — Akkor leszek király, mikor az ostor nyele kizöldel. Belemennek a másik barázdába, kizöldelt az ostor nyele. A barázda közepén fejére szállt a korona, és hogy Mátyás az ostorral csapott az ökörre, akkor ütődött félre a kereszt a koronán. Azóta is úgy áll. Este ahogy beértek, jöttek is érte, vitték az ország házába. Mindjárt megtanult írni, olvasni. Ő lett a király. Mikor átvette az ország kormányát, mivel ő szent volt, az Úristen neki szárnyat adott. Nem is volt olyan igazságos király sem azelőtt, sem azután, nem is lesz. Mikor hat ökrön szántogatott az egyik, a másik meg két ökrön, odament, akinek hat ökre volt. — Szántogat kend, öreg? Megáll az öreg, két ökrét elvitte, odaadta annak, aki két ökrön szántogatott. Megy tovább, látja, hogy a parasztember hat lovon szánt, mindjárt mondja : — Jónapot adjon Isten, öregapám! Két lovat mindjárt kifogott, odaadta a szegénynek. Mátyás király palotáján annyi ablak van, ahány nap van az esztendőben.

10 Ez a röviden előadott, szinte klasszikus telítettségű szöveg kopottsága ellenére is voltaképpen Mátyás királynak egész archaikus mondai jellemrajzát magában foglalja. Olyan mozzanatokat tartalmaz, és nagy, inkább csak sejtető vonalakban olyan hagyományokat fűz egybe, amelyek inkább a szomszédos népek Mátyás-mondáinak gazdagabb, részletezőbb változataiban maradtak ránk. Először is hangsúlyozza népi származását. Béres a ruszinoknál, szlovákoknál, sőt egyes ritka magyar változatokban is. A kizöldülő száraz fa, ág, bot meggyőzi a kételkedőket, hogy ő az ég választottja. Ismeretes, hogy ez a legősibb, leghatásosabb mondai motívumok közé tartozik. A korona a fejére száll, azaz б örökli. E szó fordításából, átköltéséből a szomszédos népek mondai hagyományaiban az angyalok megjelenésének mozzanata képződött ki. Mondánk azt is megmagyarázza, hogy a kereszt miért görbe a magyar koronán. Mátyás hirtelen, sugallatszerűen sajátítja el az írást. Ez is középkorias mozzanat, csak szenteknek és garabonciásoknak sikerült. Mondánk szerint Mátyás király szent volt. Az Úristen szárnyat adott neki, tehát abba a mondai halhatatlanságba költözött, amelyről különösen a szlovén néphagyomány annyi magasztos változatban emlékezik meg. Mátyás egyengeti a gazdag és szegény közötti nagy különbségeket, tehát tulajdonképpen a mondai aranykor eszményi egyenlőségét szolgálja. Erről megint a szlovén hagyománynak van sok mondanivalója. Végül szükséges hangsúlyoznunk, hogy Verbica (Egyházaskér) a Szeged népébőlkirajzott legrégibb (1785) temesközi faluk közé tartozik, és a jórészt idegenajkú környezetbe az anyaváros archaikus hagyományait is magával vitte. Ezt a körülményt az is föltűnően hangsúlyozza, hogy itt élt Kálmány Lajos híres mesemondója, Borbély Mihály is. A verbicai monda — meggyőződésünk szerint — annak bizonysága, hogy a szomszéd népek mitikus Mátyás-hagyományainak igen régi magyar forrásai, archaikus párhuzamai is voltak. 10 Mátyás bűbájos tudományáról Kálmány III, 303. Száján. Éjszaka világító lováról MNGy. 478. Szeged. A verbicai szöveg Ortutay-Katona L, Magyar népmesék. II. Szlovákiai Szépirodalmi Kiadó 1956, 316. 496