Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

TÖRTÉNETI MONDÁK HELYI GYÖKEREK A szegedi tájnak és népnek is megvan a maga történeti mondavilága, epikai hagyománykincse. Országszerte ismert mondák helyi változatai mellett számos olyan hagyománnyal is találkozunk, amelyek a szegedi múltból és sorsból sarjadtak, amelyeket tehát a szegedi világ ihletett és a genius loci szólal meg bennük naiv szépséggel, költői erővel. Rendszeres föltárásuk, tudatos gyűjtésük voltaképpen Dugonics Andrással kezdődik, majd Kálmány Lajossal teljesedik. Akadnak már ugyan előzőleg följegyzett mondáink is, ezeknek megörökítését azonban csak kedvező véletleneknek köszönhetjük. A múlt század elejének romantikus, múltba néző magatartása, később pedig a bontakozó folklorisztikai érdeklődés jelentős mértékben hozzásegített a szegedi mondavilág tüzetesebb megismeréséhez is. Olykor azonban már nehéz eldönteni, hogy a legutolsó évszázadban lejegyzésre kerülő mondák, főleg pedig a török hódoltsághoz és alsóvárosi templomhoz fűződő hagyományok közül melyik az olvasmány-ihletű, és melyik tekinthető az egykorú néphagyomány töretlenül élő, íratlan megnyilatkozásának. A középkori hősökhöz és eseményekhez fűződő szegedi mondai hagyományok folytonosságát legföljebb csak Toldi, Mátyás király és Dózsa György személyénél lehet föltételezni. Valószínűnek látszik, hogy a többieknél, de részben az említetteknél is a XVIII. század barokk és a XIX. század elejének romantikus történelemszemlélete, a kezdődő népoktatás, az olvasás készsége, a népkönyvek terjedése is hozzásegített egyes mondák folklorizációjához, esetleg az élőszavas gyakorlat fölerősítéséhez és így újabb helyi, szegedi változatok kialakulásához. A részletkérdések tárgyalására egyébként az egyes mondáknál kerül sor. Hősökhöz, eseményekhez kapcsolódó szegedi mondák ATTILA. A hun király viselt dolgaival egy szegedi piaristának, Fiala Jakabnak „Szegedis" címen írt latin eposza foglalkozik (1735), amelyben az Isten kardjáról, Szeged városának Attilától való alapításáról is szó esik.

1 Már ő is föltételezi, hogy a hun főváros Szeged helyén vagy környékén feküdt. Dugonics ezt az Etelkában meg is jeleníti. Az ő nézetében Priskos rhetor följegyzései alapján később több, kritikai szemlélettel dolgozó történetíró (Salamon Ferenc, Reizner János), továbbá a „Láthatatlan ember" írója, Gárdonyi Géza is osztozik. 1 A szegedi Attila-hagyományról először Fiala J., Ars orandi cum Szegedinos libris quatuor. Budae 1735 ; Szegedi fővárosáról Etelka 1,202. 491