Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

A játékok ismertetése Áttekintésünkben, illetőleg felsorolásunkban az anyag rendkívüli gazdagsága miatt

1 nem gondolhattunk még megközelítő teljességre sem. így csak bő választékra kerülhetett sor. BAKABAKA. Régi labdajáték.

2 Öt-hat fiú vagy lány játszotta. Akinek a labda a kezében volt, földobta vagy a háztetőre vagy valami falra, miközben valamelyik jelenlévő gyerek nevét kiáltotta : bakabaka Tóni! Ennek kötelessége volt a leeső labdát elkapni. Ez így ment sorba. Ha valamelyikük nem tudta elkapni, akkor a leeső labdával meg kellett dobnia a többieket, akik hirtelen szétrebbentek. Ha nem talált, akkor egy rováshoz jutott, amelynek ló volt a neve. Ha talált, akkor az illetőnek lett egy lova. Ha a szétfutókat már nem tudta megdobni, akkor gyertyát gyútott, vagyis merőlegesen földobta a labdát, hogy ezalatt a többiek visszafuthassanak a játék színhelyére. Ha már mindnyájuknak volt lova vagy a játékot már elunták, akkor azt a társukat, akinek a legtöbb lova lett, kiházasították. Ez úgy történt, hogy az illető arccal a falhoz állott, a többiek pedig öt-tíz lépésről hátbadobták a labdával. A szűz, tehát akinek egy lova sem volt, kilencszer volt jogosult a hátbadobásra. A többiek arányosan kevesebbet volt szabad dobnia. Ha nem találtak, a kiházasított célozta meg őket annyiszor a labdával, ahányszor célt tévesztettek. BÁTYÁMURAM. Régi szajáni gyerekjáték.

3 Kút közelében kerekbe fogódkoztak. Bátyámuram a középre ment, körüljárta a kört. A többi forgott és kérdezte : huvá mén kend bátyámuram? Mögyök a kútra. Ment a kútra, a többi utána. Amikor odaértek, úgy tettek, mintha vizet merítettek volna, mondogatván : Vizet merők a bikának, ustorom viszöm velem, lovam kötöm utána. BÚZAVIRÁGKOSZORÚ. A kisiratosi gyerekek kézfogással kört alkotnak, és miközben körbe haladnak, valamennyien ezt dalolják. Búzavirágkoszorú, Ma sënki se szomorú. Találd el a nevemet, Elfoglalom helyedet. A kör közepén bekötött szemmel egy gyermek áll. Amikor a többiek elhallgatnak és megállanak, odamegy valamelyikhez, s arcát, ruháját tapogatva próbálja a nevét kitalálni. Ha jó nevet mondott, helyet cserélnek. Ha viszont játszótársát nem ismerte meg, akkor továbbra is ő marad középen és a játékot elölről kezdik.

4 CIPÓ. Régi csókái gyerekjáték.

5 Körbe állottak. A körön kívül egyik gyerek öszszefont kendővel űzött egy másikat. Ha elérte, rácsapott vele. A többiek közben ezt hajtogatták: adtam cipót, nem köllött! Amikor az üldözött már háromszor megkerülte a kört, valamelyik társa helyére állott, most ennek lett kötelessége a kergetőt üldözni. CSILLAGBUKFENC. Nyolc alsóvárosi fiúgyerek játszotta két csoportba oszolva. Sorshúzás útján döntötték el, hogy melyik fél kezdje a játékot. A másik fél két 1 A fejezet forrásai az Ipolyi-hagyaték, Kálmány és Kovács János közlései, továbbá a magunk visszaemlékezései. N. Bartha Károly jeles földolgozásában (A Magyarság Néprajza III) a szegedi anyagot nem vette számításba. Értékes Csongor Győző kéziratos belvárosi anyaggyűjtése, amelyet már nem használhattunk föl. 2 Kovács 403. Régebbi leírása az 7po/y/-hagyatékban. 3 Kálmány II, 91. 4 Iratosi kertek alatt 154. 5 Kálmány III, 275. 46