Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

IDŐ, IDŐJÁRÁS, TÁLTOSHIT Az üdö a mulandóság és időjárás képzeteit idézi fői a parasztemberben is. Múlik az idő : üdö telik, nap halad, éjár rajta az üdő mint az öreglányon. Az üdö éjár, senkit nem vár. Dugonics Andrásnál: szolgál ugyan az üdő, de nem várakozik senki­te. 135 Jellegzetes Dugonics másik mondása: magyar volnék, ha üdő lönne hozzá. 136 Nyári forróságban, kint a napon dolgozó emberek, aratók szokták tréfásan mondo­gatni : de jó üdö jár a bótoslegényökre. Aki feltűnő sokat ásít, odaszólnak neki : jó nyulászó üdő lössz. Már a következő esztendő időjárását találgatják Jakab, Mihály, Luca napjának, karácsony estéjének és újévnek időjárásából meg más természeti jeleiből. Ezeket a jeles napoknál soroljuk el. Az égitestekhez, természeti jelenségekhez fűződő idő­járási regulákról előbb szóltunk. Népies időmegjelölések napszakonként: sutét hajnalba, hajnalba, korán röggel, röggel, röggeldön, frustok felé, frustok után, harmat száradtjára (amikor a harmat felszárad), délelőtt, féldélben, délben, ebéd előtt, ebéd után, délután, uzsonnakor, este­felé, este, estendön, öregeste, éccaka, éccakának évadján, éfélkor. Az esztendő hangsúlyozott részei: disznóvágáskó, adventba, karácsonykó, két karácsony közt, farsangon, bűtbe, husvétkó, zöldfarsangon, rakodáskó (paprika ülte­téskor) pünkösdkó, kapáláskó, aratáskó, hordáskó, havikó (havibúcsú, augusztus 5. táján), szüretkó, kisfarsangon (újbor és Katalin napja között). Az idősebb nép az esztendő napjait az egyházi kalendárium szerint emlegeti: a kisfiam pálfordulásra születőit. Gyertyaszentölö után való nap vót az esküvőnk. Édösanyám, nyugodjon, fájdalmas péntökön haltmög. Szent György-napi vásár, havira mán mögérik a görögdinnya, dömötörhétön hajtottak be a juhászok. Nem kell bizonygatnunk, hogy az időjárásnak a parasztéletben, szabadon dol­gozó emberek : pásztorok, vízenjárók világában különösen nagy a jelentősége. Erre szólásaink, közmondásaink is utalnak. Az üdő a gazda, vagyis munkánkat elsősorban az időjárás szabja meg. Hidegre válik ifogdosi az üdő.fogi az üdő, befog az üdö, kint hall az üdő. Enyhülni kezd : engedi az üdő, möggyöngül az üdő. Tavaszo­dik: nyílik az üdő, kinyílik az üdő. Kitisztul: nekiborotfálkozik az üdő. Eső után fel­szárad a föld és dolgozni lehet rajta: főszikkad az üdö. Változékony: rángatós az üdő. Időváltozást érez a beteg, beteg testrész, jószág: üdőt éröz. Arra fordul a jószág, ahonnan a szél fúj : üdőnek fordul. Mindjárt esősre, viharosra változik az idő : gyün az idő. Alkonyodik : barnul az üdő. A levegő önálló hiedelemvilággal a szegedi tájon nem dicsekedhet, kapcsolódik a szél képzetköréhez. 136 Etelkall,2l5. 136 Példabeszédek 1,82. 455

Next

/
Oldalképek
Tartalom