Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

Légi tünemény a délibáb, Kálmány följegyzései szerint még délibába, délibátor.™ Ezek aligha tartoznak a szegedi ember archaikus szókincséhez. „írók írják, költők verselik — fejtegeti"

8 lényegét en helyesen Tömörkény —, a nép pedig, amely előtt tavasztól őszig minden napfényes alkakmmal ott \an, Emely naponta látja a tüneményt, napárnyék néven nevezi, és a délibáb szóról nem is ismeri. Pár órajárással odább napárnyék néven már senki sem tiszteli. Melyik hát az igazi? Mincikettő magyar, de alighanem ezé a kocsisé — akitől az író a szót hallotta — az igazitb, mert ennek értelme is van magyarul. .Amazt, a délibábot, a deli babát alighanem a törökök hagyták emlékül, akik azafiikai pusztákról ice fölvergcdve, itt ismét meglátták azt a tüneményt", amely náluk otthonos. Sckkal tc\át b л oltak itt, semhogy mikor eltakarodtak, szó ne maradt volna utánuk." Máshol

139 meg így ír: „A délibáb álom, a föld álma. Magyarul nem is délibábnak nevezik, mert ez rácul van. Az igazi magyar paraszti neve : „földpára" A haszontalan foglalkozású ember délibábon aratást keres. Aratás idején Tápén ' gy biztatják a késedelmeskedő kaszást : gyün a délibáb, hozi az ebédöt. A délibáb a puszták eltűnése után, a tanyavilág kialakulása ellenére, olykor még manapság is látható. Szintén Tömörkény mondja, hogy „a délibáb a nap ősfoglalkozásaiközé tartozik, és nap-nap után pusztul. A városi földeken, a tanyavilágban már пуста is alig van. Sűrűn vannak a tanyák, sok a fa. Ezek között erejét fejteni nem bírja, legföljebb, ha egyes, ritkás tisztásokon a messziből némi úszó vizet mutat." Lakatos Károly megemlékezik a régi szegedi halászoknak egy képzelet-szülte ragyogótollú madaráról is, amely csak akkor tűnt föl, amikor délibáb ereszkedett le a vizek rónájára. Lakatos úgy véli, hogy ezek a madarak voltaképpen cserkck voltak, amelyek hatalmas rajba verődve, megzavarodva a szokatlan fényjátéktól : céltalanul, zsibongva csapongtak a hullámok fölött. A szél Kálmány hallomása szerint az eső komája. A régi öregek a szelet kannak, az esőt meg nősténynek tartották. A szelet egyik, nyilván archaikusabb magyarázat szerint sárkányok okozzák, és földöntúli erők lappanganak, küzdenek meg benne. Ha erősen fúj a szél, Kálmány följegyzése szerint

140 azt szokták mondani, hogy a vak koldus kihúzta a szénadugót a lyukból és nem látja bedugni. Addig mindig fúj, amíg a lánya oda nem megy. Más magyarázat szerint ha nagy szél fúj, akkor a vak koldusnak elhajították a kalapját. Ő az, aki ködmöne ujjával a széllyukat bedukja. Dugonics

141 szerint „azt a szelet, mely észak és kelet felől fúj közép helyen, vak Tamásnak nevezik mindenütt." A magyarszentmártoniak szerint Tamásrul, Vak Tamásrul, vagyis észak felől addig fúj a szél, amíg a Vakembör szénával be nem dugja a lyukat.

142 A boszorkányokat azzal is vádolták, hogy a halat szélért adták el. 1728. Halakat szélért adták el.

liZ Az átkeresztényiesített magyarázat szerint a szél a Szentlélek szájából jön. Nem jó tehát szidni, mert szél, azaz szélhűdés, guta szele éri, üti meg az embert.

144 Öreg tápaiak pünkösd szombatjának széljárásából következtettek. Ha ilyenkor keletről fújt, akkor jó termést vártak, ha nyugatról : háborút, ha délről : dögvészt, pusztulást. Szél lesz: ha asszony hajtja a lovat, ha napáldozatkor vörös az ég alja, ha a 187 Szeged Népe 1,206. 188 A Szent Mihály a jégben 406,407. 189 Melegségben. SzN. 1911,192. sz. 140 Kálmány hagyatékából. EA. 2810. 141 Példabeszédek II, 271. 142 EA.2810. 148 Reizner TV, 418. 144 EA.2810. 456